A Társaság a Szabadságjogokért évek óta visz olyan ügyeket, amelyek egy idő után az Alkotmánybíróságon kötnek ki: ezek tipikusan olyan ügyek, amelyekben a jogvédőknek - éppen azért, mert általában vitatják a bíróság döntését - a legmagasabb fórumokig kell eljutniuk, hogy kiderüljön, az alsóbb szinteken egyszerűen rosszul ítélkeztek.
Itthon a legfelsőbb szint az Alkotmánybíróság: ha itt is döntés születik, azt már csak az Emberi Jogok Európai Bíróságán lehet megtámadni. Tehát ahhoz, hogy nemzetközi szintre lehessen vinni egy-egy ilyen ügyet, szükséges az Alkotmánybíróság döntése.
Péládul ahol az igazságszolgáltatásra nyomást gyakorló hatalomnak érdeke fűződik ahhoz, hogy az ügy csak sok-sok év alatt kössön ki a nemzetközi porondon, ha egyáltalán, tipikusan jól jön, hogy az Ab lassú. (Az Ab döntése visszamenőleg nem hatályos, viszont a jogsértést azonnal megszünteti.)
Van olyan ügy - például a telefonos cégek adatgyűjtései - amelyek szabályozása már teljesen megváltozott az EU-ban, de itthon még mindig - jogsértő módon - lehet minden előfizető adatait tárolni, mert az ez ellen irányuló eljárásban az Ab még mindig nem hozott ítéletet. Más ügyekben (rendőri fellépés, igazgatás) nyilvánvalóan a magyar kormánynak nem fűződik érdeke az Ab gyors döntéséhez.
A TASZ most a legrégebb óta húzódó ügyeket vette elő, azokat, amelyekben nem tudtak döntést hozni Magyarország legfontosabb bírái.
A gyakorlatban egyébként ez úgy néz ki, hogy ezekben az ügyekben az Ab évente egyszer hirdet tárgyalási napot, amelyen aztán nem hoz döntést. (Fotó: MTI, 2016)