Líbiában Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása óta gyakorlatilag állandósult a káosz: különböző fegyveres csoportok kezdtek egymással harcolni a hatalomért, és a küzdelembe a térség országai is beszálltak, a 2014-es választások után pedig az ország két részre szakadt.
Az országot hivatalosan a ENSZ által is elismert Fájez ál-Szárrádzs kormánya irányítja, de ők már csak egy egészen kicsi területet ellenőriznek. Április óta pedig különösen rossz a helyzetük, mivel a lázadókat vezető Halifa Haftár tábornok ostrom alá vonta a fővárost, Tripolit. Azóta a harcokban több mint ezer ember meghalt, és legalább 120 ezren elmenekültek.
És mivel Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Franciaország támogatása mellett az orosz biztonsági cég, a Wagner Group zsoldosai is megjelentek Haftár csapataiban, úgy tűnt, hamarosan beveszik Tripolit, ál-Szárrádzs kormánya pedig megbukik . De december közepén a kormány bejelentette, hogy szorosabbra fűzi a katonai együttműködés Törökországgal, ami megváltoztathatja a már eldőlni látszó polgárháború menetét.
Törökország már tavaly is küldött katonai szakértőket, fegyvereket drónokat a líbiai kormánynak, de a hadsereg bevetése a lázadókat támogató erőket is komolyabb fellépésre kényszeríti, így még hevesebbek lehetnek a harcok. Haftár csapatai már a bejelentés másnapján elkezdték bombázni Tripolit, Miszrátát és Szurt, mivel a partmenti városokban török fegyvereket tároltak. Ugyanakkor a kormány szerint a „külföldi légierő” civileket is bombázott.
A proxy háborúk bonyolultságát mutatja, hogy amíg a török és az orosz erők Szíriában együttműködnek egymással, és Erdogan nemrég pont orosz légvédelmi rendszereket vásárolt, most Líbiában szembe kerülhetnek egymással. És bár a török mozgósítás hírére Vlagyimir Putyin úgy reagált, hogy békésen kell rendezni a konfliktust, Erdogan jóval harciasabb volt, mert szerinte „nem maradhatnak csendben”, amikor az orosz kormányhoz köthető Wagner Group zsoldosai támogatják Haftart. A török elnök szerint kétezer orosz harcolhat a líbiai kormány ellen, miközben nem a legitim kormány hívta oda őket.
Amíg a szíriai bevonulásnál Törökország a közös határ védelmére hivatkozhatott akciót, de a Földközi-tenger túlsó partján fekvő Líbiánál már másra kell fogni. És bár a birodalmi múltat szívesen emlegető Erdogan egyből előhozta, hogy Líbia volt az Oszmán Birodalom utolsó észak-afrikai tartománya, ráadásul Miszráta lakosságának egy része török etnikumú, de az ostrom visszaverése valójában a gazdasági terjeszkedés miatt kulcsfontosságú Törökországnak.
Erdogan ugyanis régóta meg akarja szerezni a Földközi-tenger keleti részének gáz- és olajkitermelési jogait Ciprus partjainál, a líbiai kormánnyal kötött megállapodásában pedig az is szerepelt, hogy újrarajzolják a tengeri határokat, amivel olyan területeket is keresztülhúztak, amiket Görögország és Ciprus is magának követel. De az olajmezőkre Egyiptom és Izrael is igényt tart. De ha a líbiai kormány megbukik, akkor ennek a megállapodásnak is vége, ezért Törökországnak mindent be kell vetnie, hogy a lázadók ne tudják elfoglalni Tripolit.
Az ENSZ által is elismert kormány segítségére sietnek az Oroszországból is támogatott lázadók ellen.
Ez szerintük egyetlen országot sem fenyeget, és nem értik, az amerikaiak miért ne akarnának ettől még F-35-ösöket eladni nekik.