• Húsz év kevés volt hozzá, hogy Afganisztánból működő államot faragjanak.
• Még az is évi több milliárd dollárba kerülne, hogy legalább a mostani, nem túl fényes helyzetet fenn lehessen tartani.
• Joe Biden realista megoldása az Egyesült Államoknak valóban könnyebbséget jelentene.
• Európa viszont ráfázhat, ha Afganisztánban mindent veszni hagynak.

Másvalaki Problémája

Douglas Adams a Galaxis-sorozat harmadik kötetében, Az élet, a világmindenség, meg mindenben ír a világ leghatékonyabb álcázó eszközéről, az MVP-pajzsról. Mint írja, tárgyakat nem lehet láthatatlanná tenni, de ha sikerül meggyőznünk a szemlélőt arról, hogy a tárgy Másvalaki Problémája (MVP), akkor az egyszerűen nem vesz tudomást a létezéséről. Látni látja, de az agya nem hajlandó értelmezni a látványt.

Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke a jelek szerint leporolta az MVP-pajzsot. Becsületére legyen mondva, hogy ebben következetes, ő már 2009-ben, a frissen megválasztott Barack Obama frissen megválasztott alelnökeként azt képviselte főnökével szemben, hogy Afganisztánból leginkább kivonulni kéne. De míg Obama elnökválasztási kampányát a remény üzenetén túl javarészt az iraki háború következetes ellenzésére építette, a párhuzamosan, alacsony lángon gyöngyöző afganisztánit "az igazságos háborúnak" nevezte.

Biden és Obama vitája egyáltalán nem volt egyedi. Annyira nem, hogy most ugyanúgy le lehetne folytatni, ahogy le lehetett volna folytatni már 2001-ben, a beavatkozás kezdetén is. Az amerikai külpolitikai gondolkodás két nagy irányzata, a cinizmusba hajlóan rideg, a humanitárius szempontokat mindig az amerikai érdekek alá rendelni kész realisták és az Egyesült Államokat az emberiség utolsó reménysugarának tartó, a demokrácia nemes eszméit terjeszteni akaró, nemzetépítő idealisták harca volt ez, egy arra kevéssé alkalmas tárgyon.