A magyar ellenzék elmúlt évtizedének legfordulatosabb, és talán legfontosabb két hetén vagyunk túl az előválasztás második fordulójának végeztével. A részvétel és az érdeklődés felülmúlta a várakozásokat, a viták sokkal durvábbak lettek, mint a szereplők előzetesen gondolták volna, és volt egy jelölt, Márki-Zay Péter, aki egyszerűen felborított minden előzetes számítást.

Amikor egy politikusnak momentuma van

Az előválasztás legnagyobb sztorija Márki-Zay Péter előretörése. Olyan tempót, amit ő diktált az elmúlt hetekben, a NER ideje alatt biztosan nem láttunk ellenzéki politikustól. Minden elemzői várakozásra, a média kezdeti közömbösségére, a kormány számításaira és még saját szavaira is rácáfolva jutott el idáig. Hogy pontosan meddig, az vasárnap este derülhet ki.

Amikor bejelentkezett jelöltnek (elsőként a sorban), Márki-Zay a politikát követők számára már nem volt újdonság: 2018-as hódmezővásárhelyi győzelme idején sokat szerepelt, és bekerült a hírekbe akkor is, amikor ‘19-ben újraválasztották polgármesternek. Mégis, a Mindenki Magyarországa Mozgalom nevű szervezete összességében nem keltett nagy feltűnést, a radar alatt repültek, és az ellenzéki pártok sem vették be az összefogás érdemi szervezésébe.

Amit viszont se a mainstream sajtó, se az ellenzéki pártok, se a kormány nem vettek észre, vagy nem vettek komolyan, hogy Márki-Zay politikai karrierjének tavasszal elindult egy második felívelése, elsősorban a Youtube alternatív nyilvánosságában. A marketingben is képzett politikus otthonosan mozgott a hosszú beszélgetések világában, lépésről lépésre került közelebb egy olyan réteghez, akit más jelöltek nem tudnak megszólítani.

Ahogy eljött a szeptember, az utcafórumai iránti érdeklődés és a leadott ajánlások száma világossá tette: többről van szó, mint támogató kommentekről és mémekről, Márki-Zaynak tényleg momentuma van. Az viszont még a harmadik hely elérésekor sem látszott - pedig már ez is jelentős siker lett volna a várakozásokhoz képest - hogy képes lesz elérni egy héttel később a nála 25 százalékkal jobban szereplő Karácsony Gergely visszalépését a javára.

A következő hét drámáját a nyilvánosság közvetlen közelről nézhette végig. Márki-Zay látványosan átvette a kezdeményezést, Karácsony Gergely pedig azon kapta magát, hogy fut az események után. Akár a politika természetes menetének, akár amatőr bénázásnak tekintette valaki, az biztos: radikálisan más élmény volt ezt követni, mint ahogy a Fideszen belüli hatalmi mozgásokról értesülni lehet - ahol jellemzően senki nem adja a nevét nyilatkozatokhoz, és csak a legjobban értesült újságírók tudják meg nem nevezett források segítségével összerakni a képet.

Látványos volt, hogy Márki-Zay sokkal jobban akarta, hogy miniszterelnök-jelölt legyen, mint Karácsony Gergely. Ez az energia pedig tömegeket rántott magával a második fordulóban, és mire vége lett az egyezkedésnek, Dobrev Klára abban a helyzetben találta magát, hogy már szó sincs a magabiztos vezetéséről. Ez jól látszott azon is, hogy az utolsó tévévitán egészen máshogy viselkedett, mint amikor még ő állt a legjobban. A fegyelmezett DK-s szavazók mozgósításában továbbra is bízhat, de a legtöbb előrejelzés arra számít, hogy ő kevésbé tudott új szavazókat szerezni. Márki-Zay Péter szerint neki félmillió szavazó felett van jó esélye nyerni - ennél jóval több lesz. Ugyanakkor az első fordulóban is az alacsony részvételt tartották előnyösnek Dobrev Klára számára előzetesen, mégis megnyerte magas részvétel mellett is.

A nagy lendületben Márki-Zay is többször túlszaladt a nyilatkozataival, és ragadtatta olyan kijelentésekre magát, amiért elnézést kellett kérnie. (Valószínűleg tényleg el is fáradt.) Ezek viszont nem úgy tűnik, hogy ártottak volna neki politikailag.

Az elmúlt hét után Márki-Zay biztosan nem egyszerűen hódmezővásárhelyi polgármester, és nem is Youtube-sláger. Hanem a magyar ellenzék meghatározó szereplője, és fontos kérdés, milyen hatással lesz az ellenzéki összefogásra.

Baloldali letargia

Az előválasztás legnagyobb vesztesének végül nem az alulteljesítő Jakab Péter, vagy a pártelnöki posztját is elbukó Fekete-Győr András érzi magát.

Hanem a magyar baloldaliak.

Karácsony Gergely visszalépése óta letargikus a hangulat baloldali körökben, érthető okokból: 11 év jobboldali teljhatalom után az ellenzéki előválasztás döntőjébe sem került olyan politikus, aki igazán baloldali lenne.

Márki-Zay egyértelműen jobboldali, de Dobrev Klára sem baloldali abban az értelemben, ahogy Karácsony és az ő köre. Visszalépése után többek között arra hivatkozott, hogy ezeknek az eszméknek nincs most támogatottsága Magyarországon.

Ez a pillanat most mélypont a baloldaliak számára - még akkor is, ha közben érnek el olyan eredményeket, mint az egyértelműen balos Jámbor András sikere a választókörzetében.

Egymással egyetértő emberek kíméletlen harca

A második forduló hangvétele sokkal durvább volt annál, mint várni lehetett. Az előválasztás kezdete óta kérdés volt, hogyan lehet majd a politikai vitákat lefolytatni egymással egy kényszerszövetségen belül úgy, hogy az ellentétek ne verjék szét az összefogást, közben mégis kirajzolódjanak a különbségek a jelöltek között.

Az események az utolsó két hétig nagyjából a várt mederben folytak, aztán ahogy nőtt a tét, úgy durvult el a hangulat: Dobrev Klára elmondta, hogy morálisan elfogadhatatlannak tartja, amit Márki-Zay csinál, pártja pedig többször hazugnak nevezte ellenfelüket, Márki-Zay pedig a haza elárulásának nevezte, hogy egyes párbeszédes politikusok nem őt támogatják (később elnézést kért), és azzal kampányolt, hogy a Fidesz Dobrevet segíti. Jöttek zsarolásvádak és SMS-ek mutogatása - közben a jelöltek azt bizonygatták, hogy az eredményhirdetés után minden rendben lesz.

Ez a kiélezett vita viszont olyan jelöltek között zajlott, akik közben a tartalmi kérdések jelentős részében hasonló dolgokat mondanak.

Az egy hónappal ezelőtti első ATV-vitán épp Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely között zajlott a kevés érdemi viták egyike adó-, és családpolitikai kérdésekben - ahogy ez természetes is egy jobboldali és egy újbalos politikus között. Innen nézve az már kevésbé természetes, hogy éppen ők vannak egy csapatban, és Márki-Zay közben azzal a Dobrev Klárával vitatkozik, akivel tartalmilag sokkal kevesebb az ellentét. (Bizonyos költségvetési tételek ügyében mást mondanak, és Márki-Zay kritikus Dobrev néhány ígéretével szemben, de olyan típusú törésvonal nincs, mint Karácsonnyal szemben.)

Hasonló a helyzet az alkotmányozással. Éppen Karácsony volt az, aki óvatosabb lett volna azzal, hogy kétharmados többség híján is ki lehet-e mondani az alaptörvény érvénytelenségét, Márki-Zay és Dobrev ugyanakkor ebben egyetértenek. Amikor erről volt szó az utolsó RTL-vitán, az leginkább olyan volt, mintha azon vitatkoztak volna, hogy mekkora vasvillát használjanak a népfelkelés során, nem pedig arról, hogy legyen-e népfelkelés.

A vita a tartalmi ellentétek helyett attól lett durva, hogy mindkét fél azt állította, a másikkal nem lehet legyőzni Orbán Viktort, vagyis végső soron azt, hogy a másik lehet felelős azért, ha Orbán hatalmon marad, ami az ellenzéken belül a legdurvább vád.

Az előválasztás lényege viszont éppen az, hogy most a választók dönthetik el, melyikük vezetésével szeretnének nekivágni a választásnak.

Vissza a füstös szobákba

A vasárnap esti eredményhirdetés után az ellenzéki politikusok a tervek szerint visszavonulnak egy időre a sokat emlegetett füstös szobákba. Ekkor következik a pártlista összeállítása, amivel kapcsolatban úgy állapodtak meg: itt nem előválasztás dönt, hanem letárgyalják egymás között úgy, hogy senki se érezze majd vesztesnek magát.

Márki-Zay már két hete jelezte, hogy helyet kér a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak az összefogásban, kérdés, hogy ez mit jelent majd a tárgyalásokon. Október 23-án elvileg közösen kellene majd kiállniuk - egyszerre hallani aggódó hangokat, hogy kibírja-e ezeket a megrázkódtatásokat az ellenzéki összefogás, és magabiztos nyilatkozatokat, hogy bármi lesz, együtt mennek tovább. Az biztos, hogy az előző választást megelőző ősz bénultságához képest ég és föld a különbség. A bemelegítés sokkal nagyobbat szólt, mint bárki számított volna rá. Az igazán éles verseny viszont csak ezután jön.