„Ennyi erővel le is bombázhatnátok bennünket” - keményen beszólt a klímacsúcs résztvevőinek Palau elnöke

klímaváltozás
Surangel Whipps, a Palau köztársaság elnöke
Fotó: ADRIAN DENNIS/AFP

Glasgow-ban tartja 26. klímakonferenciáját az ENSZ - ez a COP26 - október 31. és november 12. között, és a csúcson felsorakoztak a világ vezetői Joe Bidentől Boris Johnsonon, Károly hercegen és Ursula von der Leyenen át egészen Justin Trudeau-ig. Az egyik legnagyobb hatású beszédet idáig mégsem egy nagyhatalmi vezető adta elő, hanem Surangel Whipps Jr., a csendes-óceáni - Karolina-szigetekhez tartozó - Palau szigetország elnöke.

Whipps anekdotikusan kezdte felszólalását, és arról beszélt: párhuzamot lehet vonni az éghajlati válság és egy palaui fiúról szóló népmesei történet között.

A fiú féktelen étvágya miatt egyre csak nőtt, és mivel nem volt hajlandó türtőztetni szükségleteit, a közösség kénytelen volt állandóan etetni őt, kimerítve ezzel minden természeti erőforrását. A fiúból olyan mohó óriás lett, hogy a szigetlakók végül kénytelenek voltak felgyújtani őt, miután őket is megpróbálta megenni. Whipps szerint ez a történet kísértetiesen emlékeztet a mai klímaválságra.

„A telhetetlen étvágyú kibocsátók továbbra is visszaélnek a környezetünkkel, és a puszta túlélésünket fenyegetik. A Cop26-nak kell meggyújtania a tüzet” - mondta.

Whipps eztán drámaibb hangot megütve azzal folytatta: az „elpusztított” szigetországok, köztük Palau, követelik, hogy a nagyhatalmak növeljék az évi 100 milliárd dolláros klímaügyi vállalásaikat, mert a Világbank számításai szerint 4 trillió dollárra van szükség az éghajlatváltozás megfékezéséhez, a mostani hozzájárulásuk így nem elegendő. Egyszerre kritizálta az egybegyűlteket és kérte mielőbbi segítségüket:

„Saját bőrünkön érezzük a perzselő nap elviselhetetlen hőségét, hogy a felmelegedő tenger eláraszt minket, a szelek minden irányba fújnak, erőforrásaink szemünk láttára válnak semmissé. A jövőnket elrabolják tőlünk. Őszintén szólva, nincs méltósága a lassú és fájdalmas halálnak - ennyi erővel le is bombázhatnátok a szigeteinket, ahelyett, hogy szenvedni hagytok bennünket, és tanúi lehetünk a lassú és fájdalmas pusztulásunknak.”

G20-ak, zárta beszédét Whipps, fuldoklunk, az egyetlen reményünk az önök által dobott mentőöv. Most kell cselekedniük, együtt kell cselekednünk. (Guardian)