„Itt naponta megáll a mentő, de van olyan, amikor éjszaka kettő-három is érkezik”

Egészségügy

„Az első iskolahét elképesztő volt, pánikrohammal, szorongásos rohammal érkeztek sorra a gyerekek”

– meséli a iskolakezdésről dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulanciát fenntartó Vadaskert Alapítvány igazgatója. Az intézmény november végén jelentette, hogy nagyon leterhelt az akut ellátás, és rengeteg önsértő gyerek érkezik a pszichiátriára. Tárnok szerint szeptemberben a segítségre szorulók gyakorlatilag megrohamozták az intézményt, és ez a tendencia azóta sem sokat csillapodott.

Dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója
Fotó: botost/444.hu

A szakember szerint az őszi iskolakezdésre senki sem volt igazán alaposan felkészülve: az előző tanév nagy részét a gyerekek online oktatásban töltötték, és az, hogy ősszel visszaülhetnek az iskolapadba, viszonylag későn, a járványhelyzet aktuális állása alapján dőlt el.

A váratlan visszatérést leginkább azok a fiatalok szenvedték meg, akik otthon biztonságban érezték magukat: nekik az online oktatás alatt nem volt akkora teljesítményszorongásuk, a társas közeg hiánya miatt nem volt szociális szorongás, nem volt bullying, nem piszkálták őket a többiek.

„Mindenki úgy csinált, mintha ott kellett volna folytatni, ahol abbahagytuk az életet. Nem volt gyász, nem volt feldolgozás, a gyerekek hirtelen újra teljesítményhelyzetbe kerültek, és nagyon megsínylették”

– mondja Tárnok. Ezek mellett a járványhelyzet sem tűnt el, minden ezzel járó feszültség továbbra is terhelte a családokat.

Nem gondolja, hogy ez a tanárok hibája lenne, hiszen rajtuk is felülről érkező nyomás volt, hogy „hozzák be” az előző félévet. Viszont nagy károkat okozott az, hogy a gyerekektől ennyire hirtelen várták el, hogy zökkenjenek vissza, és teljesítsenek úgy, ahogy korábban. Fokozatosságra lett volna szükség, és figyelembe kellett volna venni, hogy a jelenléti oktatás nem minden diáknak fellélegzés, rengetegszer szorongással jár. Tárnok szerint nagyon kevés iskolában volt tudatos gyászfeldolgozás, pedig egy kamasz számára egy kiesett év nagyon sokat jelent: ballagások, közösségi események maradtak el, tanulmányi, sportolói terveket kellett átkalibrálni.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!
Kapcsolódó cikkek