Állítólag van egy huszonéves New York-i srác, aki úgy viselkedett, mint egy átlagos huszonéves srác, emiatt most a nevére utaló hashtagekkel van tele a TikTok, milliónyi kattintást értek el a róla szóló videók, sőt már nagyobb cégek is a nevét meglovagolva és vicceket gyártva reklámozzák magukat. A leírások alapján annyit tudni róla, hogy Calebnek hívják, 25 éves, magas, bajszos és bútortervezőként dolgozik egy West Elm nevű bútoráruháznál, illetve hogy több nővel is ismerkedett online, majd egy-két randi vagy csetelés után eltűnt.
Igen, ez eddig egy teljesen érdektelennek tűnő történet egy teljesen átlagosnak hangzó srácról, ennek ellenére lett belőle szenzáció, nyilvános megszégyenítés és valami boszorkányüldözés-szerű, teljes mértékben értelmezhetetlen ÜGY, miután valaki január 11-én kiposztolt egy TikTok-videót.
Meemshou videója arról szólt, hogy ghostingolta őt (vagyis minden magyarázat nélkül eltűnt) egy Caleb nevű srác, miután összeismerkedtek a Hinge nevű randiappon. A kommentek közt azonnal többen is azt kérdezték: „West Elm Caleb?” Mert mint kiderült, több nőnek is volt hasonló élménye egy magas, bajszos, Caleb nevű, a West Elmnél dolgozó bútortervezővel, aki eleinte rengeteget bókolt és udvarolt, illetve többeknek elküldött egy spotify playlistet, majd egyik pillanatról a másikra felszívódott.
Vagyis West Elm Caleb úgy viselkedett, mint egy random huszonéves srác: zenéket küldött, udvarolt és flörtölt, aztán lelépett. Hol az ÜGY? Hát valahol ott, hogy a nyomorultul sikerült randikról, vagy szerencsétlenkedésbe fulladt ismerkedésekről korábban maximum egy-egy baráti társaságon belül beszéltek az emberek, ezeket a sztorikat most viszont sokan Instagramon vagy TikTokon adják ki magukból, így a világ másik felén is tudják már, ha valaki feltett mondjuk egy béna kérdést a randi végén, esetleg váratlanul felszívódott.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Elképesztő teljesítmény, de sikerült nézhető folytatást készíteni egy olyan sorozatnak, amit földbe tudtak döngölni két vállalhatatlan filmmel. Mert az És egyszer csak... végre nem egy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Illetve pont, hogy az.
Bocs, ha ez a hegeliánus agyalás egy kicsit sok, csak most ilyen kulturális dimenziókban mozgok.