Négy évvel ezelőtt nem programokról, víziókról, elképzelésekről, vitákról szólt a választási kampány, nem is tudott ilyen demokratikus úri huncutságokról szólni, ugyanis végveszélyben volt a haza. Invázió alatt álltunk. Üvöltött az Allahu Akbar, 2000 Soros-zsoldos portyázott, és sokan azért imádkoztak, hogy a hazai politikai gengszterizmus atyja végre ledobja az atombombát egykori cinkostársára. Elevenítsük fel a 2018-as kampányt, ami a mostaninál is jóval brutálisabb volt:
Tudom, hogy a mából nézve már elképzelni is nehéz, de valaha nem volt élet-halál kérdésként tálalva a négy évenként megrendezett parlamenti választás. A 2010-es kampány még teli volt vidám és szórakoztató momentumokkal: lufieső, jobbikos cicák, óriás szmájli, kacagás, zene-tánc az első kétharmad előtt:
Gemencen vágásterület vágásterületet ér, a Bükkben 200 éves faállományt is kivágtak. A természetvédelem helyzete sem sokkal jobb, mint a gyerekvédelemé.
Pont akkor esik szét még jobban a Fidesz, amikor lenne fogás a Tiszán. Tusványostól a parlamentig, mi hazánkos beszólástól a kibontakozó energiaválságig húzódik a kérdés: megállt már a lejtőn a volt kormánypárt? Erről beszélgettünk a 444 stúdiójában.
Voltak, akiket kirúgtak, mások önként távoztak, azóta évek teltek el. Mi lett azokkal, akik polgári engedetlenséggel álltak ki egy jobb oktatási rendszerért?
Olyan valóságra ébredtünk, amiről azt gondoltuk, hogy csak rossz vicc, értékelte a helyzetet Orbán Viktor. Tusványoson idén pull up-oltak válságtagadók, reménykedők, de még olyanok is, akik önállósodnának. A vereség okairól, a Fidesz válságáról és a polgári-radikális ellentétről kérdeztük a résztvevőket.
Szerinte „Bóka János elsőre egy sótlan hivatalnoknak tűnhet, akit nem tud az ember haverként kezelni, de ha megismerik, akkor rendkívül szórakoztató és intelligens jelenség”.