Nyolcszáz éve, 1222. április 24-én adta ki II. András király Fehérváron a magyar nemesség jogait először rögzítő Aranybullát, ami évszázadokra a magyar jogrendszer egyik legfőbb tartóoszlopa, a történeti alkotmány fontos része lett.

Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. A Magyarországot a kor jelentős hatalmává emelő III. Bélát 1196-ban a legidősebb fia, Imre követte a trónon, akinek egy évtizednyi uralkodását beárnyékolta az öccsével, a koronára vágyó Andrással való folyamatos ellenségeskedés. Imre még 1204-ben bekövetkezett halála előtt megkoronáztatta alig 5 éves fiát, III. Lászlót, és megeskette Andrást, hogy támogatni fogja az unokaöccsét. De András figyelmen kívül hagyta az esküjét és IV. Ince pápa intését, semmibe vette a gyerekkirály jogait. Az özvegy királyné emiatt a fiával és a koronával IV. Lipót osztrák herceghez menekült Bécsbe. András már hadat gyűjtött, amikor III. László váratlanul meghalt, a Szent Korona pedig visszakerült Magyarországra, és 1205. május 29-én megkoronázták II. Andrást.

Az új király alapvetően más elképzelésekkel kezdte az uralkodását, mint az elődei. Új intézkedéseknek (nove institutiones) nevezett politikájának alapelvét így fogalmazta meg: „a királyi felség bőkezűségét semmi sem szoríthatja határok közé, és az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”. Féktelen birtokadományozásokba kezdett, amikből bőven jutott a király feleségével, Merániai Gertrúddal együtt érkezett németeknek is, akik olyan népszerűtlenek lettek, hogy a magyar főurak egy csoportja 1213-ban meggyilkolta a királynét.

András a jószágok osztogatása közben jövedelmének nagy részét elvesztette, ezért újabb bevételek után kellett néznie: ő vezette be a rendkívüli pénzadót és a nyolcadvámot, kötelezővé tette a pénzbeváltást, azaz a régi pénzt évente rosszabbal helyettesítették. Az új adók igen súlyos terhet jelentettek, a megerősödött főurak pedig az addig királyi bíráskodás alá tartozó szabad szervienseket is igyekeztek fennhatóságuk alá vonni. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét. A 31 pontból álló Aranybulla hét példányban készült el, nevét a megerősítésére használt királyi aranypecsétről kapta. (Az eredeti példányokból egy sem maradt fenn, de számos másolatból ismerjük.)

Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.

Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.

A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.

Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is. Az Aranybullát 1231-ben II. András, 1267-ben IV. Béla, majd I. (Nagy) Lajos 1351-ben újította meg, ekkor került bele az ősiség törvénye. Az ellenállási záradékról a rendek a szabad királyválasztás jogával együtt az 1687-es soproni országgyűlésen mondtak le.

Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ. Kiadásának 800. évfordulója alkalmából Székesfehérvár emlékévet hirdetett, augusztusban a Székesfehérvári Királyi Napokat, a Koronázási Szertartásjátékot és az Aranybulla Művészeti Napokat is megrendezik. Az Aranybulla történetéről Rákay Philip Kásler Miklós gondos felügyelete mellett készít tévésorozatot. (MTI)