Ideje beszélnünk a kubai atomválságról

Kereken 60 éve, az 1962-ben lezajlott kubai (atom)rakéta-válság során került eddig a legközelebb az emberiség egy nukleáris fegyverek bevonásával vívott háború kirobbanásához. Nyikita Hruscsov szovjet vezető tudtán kívül mindössze 48-72 órával azelőtt fújt visszavonulót, hogy az amerikai hadsereg megindította volna a támadást a titokban Kubába telepített szovjet nukleáris fegyverekkel szemben.¹ Másképp fogalmazva, az emberiség 2-3 napra volt egy atomháború kitörésétől. Tény, hogy az ezt követő hidegháborús évtizedekben már nem ragadtatta magát hasonlóan provokatív húzásra Moszkva.

Ma azonban az orosz vezetés - hol nyíltan, hol burkoltan - azzal fenyegetőzik, hogy nem zárja ki nukleáris potenciáljának használatát, és ennek a fenyegetésnek a komolyságát már az amerikai Központi Hírszerzési Igazgatóság (CIA) igazgatója vagy az amerikai külügyminiszter-helyettes sem zárja ki, nem beszélve a megtámadott ország, Ukrajna vezetéséről. Érdemes felelevenítenünk, milyen tévedés vezetett már egyszer mindkét fél részéről odáig, hogy az önpusztítás rémével nézzen szembe az emberi civilizáció. Igen, tévedésről volt szó, és jó eséllyel ma is tévedésen múlhat egy hasonló konfrontáció, csak éppen egy jóval bonyolultabb és ezért nehezebben vagy talán egyáltalán nem kibogozható helyzetben.