• Az új generációs focibloggerek egyikeként ismerte meg az ország, de már gyerekkora óta a politikába készült.
• 2021 januárjáig különböző minisztériumokban dolgozott, uniós források felhasználásáért felelős helyettes államtitkárságokon.
• Néhány hete elnökségi taggá választották a Momentumban.
• Szerinte teljesen újszerű és sokkal bátrabb kommunikációra van szükség az ellenzéki oldalon.
• Interjú Kele Jánossal.

444: Régóta politizál nyilvánosan, de csak nemrég lépett a pártpolitika területére, és májusban a Momentum elnökségébe is beválasztották. Honnan az ambíció?

Kele János: Amióta az eszemet tudom, politizálok. Már kisiskolás koromban a Kereszttüzet meg a Kinn, padont néztem reggelente a nagyszüleimnél. Alig voltam hatéves, de már tudtam, mit jelent, hogy valaki frakcióvezető, pártelnök. Ez utóbbi talán egészségtelen is, de valamiért a politika engem mindig rettenetesen érdekelt, és ez végigkísér az életemen. Nem is tudom elképzelni nélküle a mindennapjaimat.

444: Családi hagyomány?

KJ: Ellenkezőleg. Klasszikus középosztálybeli, apolitikus, vidéki családba születtem bele 1991-ben. Távolságtartás jellemezte a szüleimet mindig is: jobb nem belekeveredni, fiam, csak baja származhat belőle az embernek. Általánosságban is inkább a konfliktuskerülés volt a minta – erre biztattak az iskolában és általában minden autoritással szemben is. Alighanem mindenki ismeri ezt a magyar néplélekre alapvetően jellemző szocializációs sémát. Talán épp ez ellen lázadtam a politikai érdeklődésemmel.

A 2008-as világválság idején értettem meg, hogy a nagypolitikát is alapvetően a pénzügyek mozgatják. Így aztán a debreceni közgáz után olyan pályát kerestem, ahol közgazdászként közpolitikai témákkal foglalkozhatok. Végzős egyetemistaként megnyertem egy uniós tárgyalási szimulációs versenyt, és az pályára állított. 2016 elején állást kaptam a Miniszterelnökségen: az európai uniós források felhasználásáért felelős helyettes államtitkárságon lettem egyszerű referens.