Kérdés április 3-a után: miért nem láttuk a jeleit a kutatási adatokban annak, ami bekövetkezett?

Az ellenzéki összefogás központi kampánystábjának három tagja szeptembertől Forrás Társadalomkutató Intézet néven új közvélemény-kutató projektbe kezd. Azt írják:

„A választás utáni napok központi kérdése az volt, hogy mit nem vettünk észre, hogy hogy nem láttuk a kutatási adatokban a jeleit annak, ami bekövetkezett. Mert nem láttuk.”

Egymillió szavazatot hogy lehet benézni?

Galgóczi Eszter politikai elemző, Vető Balázs közvélemény-kutató, onlinemarketing-szakértő és Zaránd Péter kampányszakértő (Sétáló Budapest, ellenzéki összefogás) április 3. után újra elővették a kampány alatt megrendelt, illetve a nyilvánosan elérhető közvélemény-kutatási adatokat, mindent átnéztek, és arra jutottak, hogy ezekből nem volt látható, hogy az ellenzék ilyen mértékű vereséget szenved. Szerintük valami nagyon nem stimmel a kutatók módszereivel, és a választás után a jórészt fals eredményekért egyik intézet sem vállalta a felelősséget, de egyelőre a magyarázattal is adós a szakma.

„A pártok támogatottsága a választások előtti fél évben minden kutatóintézetnél és a saját kutatásainkban is – amelyeket négy egymástól független kutatóintézettől rendeltünk meg – a hibahatáron belül mozgott. A háborúról szóló adatokban természetesen látszott, hogy a Fidesznek kedvezhet a helyzet, de a pártválasztásról szóló számok ezek után sem változtak. Jelentős támogatottságváltozás sehol nem volt látható.” Ez írják az új intézet alapítói vitaindítójukban, ami a Politikatudományi Szemlében fog megjelenni.

A stábtagok elmondása szerint a közvélemény-kutatások 22-es csődjét az az extrém példa is jól mutatja, hogy az exit poll, amit az ellenzéki összefogás kampányközpontja megrendelt a választás napján, azt mutatta, hogy még a győzelemre is van sanszuk.

Hogy lehet közel egymillió szavazatot tévedni?