„Igen, ezt ragozom (rendhagyó, mozgást jelentő, visszaható) tulajdonképpen március óta, és nem nagyon bírom abbahagyni. (Legpregnánsabban és -penetránsabban talán a 85. hírlevében, április hetedikütt ragoztam.) Azóta szinte csak oroszokról olvasok, oroszokat és nem oroszokat, történészeket, politológusokat, szociológusokat, közgazdászokat, írókat, költőket, esztétákat, itakdalsékat, és ahogy összeáll a kép a putyini rendszer működéséről, úgy lesz egyre világosabb, hogy mink is manifeszt putyinizmusban élünk, kicsit lájtosabb, kicsit hanyagabb nyugat-putyinizmusban, de putyinizmusban, csak cirill betűk és atombomba nélkül.”
Erről ír Uj Péter eheti hírlevelében, aztán pontokba is szedi, miben hasonlít a magyar rendszer a putyinira. Az első pont:
„a törvényhozás alárendelése a végrehajtó (valójában: egyszemélyi) hatalomnak: stimmol”