A totóhoz különleges viszony fűz, és nem azért mert én is játszottam gyerekként, hiába, akkoriban még nem volt a 18 éves korhatár. Sőt, egyszer 12-esem is volt egy olyan héten, amikor az összes meccs papírforma volt, és nem hogy a 10-es, de még a 11-es se fizetett. A különleges viszony oka, hogy gimnáziumban Totó volt a becenevem, gyűlöltem, azóta szerencsére senki sem hív így.

A 75 éves totóról nyílt kiállítás a minap az I. kerületi Városháza aulájában. Ebben az épületben működött 1993-ig az Állami Nyomda (előtte Magyar Királyi Állami Nyomda), itt nyomtatták a totószelvényeket is. Régen ugyanis a szelvényeket meg kellett vásárolni, és kitöltés után szakszerűen ládába helyezni. Ezt a rendszert használták ki több-kevesebb sikerrel piti csalók, akik a meccsek után töltötték ki 13+1-esre az üres szelvényt, és vasárnap este kocsmákban próbálták eladni a hivatalos nyeremény töredékéért a kevésbé éber, illuminált sporttársaknak.

Ha már csalás: a totóhoz kapcsolódik a magyar futball egyik, ha nem a legnagyobb bundabotránya is, a totókirálynak nevezett szekszárdi férfi három évet ült fogházban a nyolcvanas években.