Hétfő este a CEU bécsi központjában az európai és az amerikai illiberalizmust hasonlította össze két nagynevű politológus. Európát a bolgár Ivan Krasztev, Amerikát Thomas Carothers képviselte.

A bő másfél órás angol nyelvű beszélgetés legfontosabb gondolatait szedtük össze, nem az elhangzásuk szerinti sorrendben, hanem tematikusan összefoglalva.

A novemberi amerikai választás tanulságai

Carothers: A legfontosabb, hogy néhány ingadozó államban, ahol a következő elnökválasztások eldőlhetnek, a trumpista helyi erők nem tudták átvenni a hatalmat, azaz nem ők felügyelik és szervezik a következő választást. A "kik szavazhatnak" kérdés az USA megalapítása óta élő vita, a 60-as évek első felében volt a csúcson, de azóta sem zárult le, és egyes államokban nagyon élesen előjött az utóbbi években. Félő volt, hogy egyes republikánus politikusok tömegével zárnák ki a szavazásból a demokraták felé húzó kisebbségieket.

Krasztev: Nem értek el diadalt a trumpisták, ez igaz. De ez legfeljebb olyan megnyugvást hozhat legfeljebb, mint amikor a covid járványközepén valaki csináltat egy tesztet, és az negatív lesz. Ettől még nem múlik el a járvány.

Trump személyesen valóban nagyokat vesztett, három fontos területen is: Rupert Murdoch médiabirodalma megvonta tőle a támogatást; számos fontos republikánus donor már más elnökjelöltben gondolkodik; és több, hozzá különösen lojális jelölt elbukott. De ezzel a trumpizmus mint ideológia egyáltalán nem bukott el, legfeljebb új vezetője lehet. Sőt, bizonyos értelemben a trumpizmus még erősödött is. Mert amíg csak Trump képviselte ezeket az eszméket, addig azok összefüggtek a személyével, az őrületével. Mostanra viszont a republikánusok hivatalos programjává vált egy csomó minden, amit ő hozott be a fősodratú politikába. Ha ő vesztésre is áll, az ügyek, amiket képvisel, nyerésre állnak, mert a maga képére szabta a republikánus pártot.