Az első járványhullám idején a kormány a parkolási díjak eltörlésével vette fel a harcot a koronavírussal, és rendszeresen kellett 20-30 percet köröznöm egy parkolóhelyért a lakásunk körül. Akkor tanultam meg, hogy alighanem ez az értelmetlen környezetszennyezés és időpocsékolás tud a legközelebb vinni az ideg-összeroppanáshoz. Amikor hétvégén hallottam, hogy kezdenek kiszáradni a benzinkutak, arra gondoltam, a lelki épségem érdekében kiveszek egy szabadnapot: bevásárlok szépen mikuláscsokikból, felrakatom végre a téli gumit, és megtankolok.

Abban biztos voltam, hogy munkaidő után pokoli állapotok lesznek az utakon, és semmiképpen nem akartam dugóban állva araszolni egyik benzinkúttól a másikig. A 444-nek küldött olvasói levelek alapján világos volt, hogy országszerte sok helyen nincs ársapkás benzin, de naivan azt gondoltam, hogy Belbudán, az ország szívében azért csak találok egyet észszerű időtávon belül.