Még rettegnek tőle, de már nem tisztelik – realistákra és radikálisokra hasad a Putyin háborús kudarcától tartó orosz elit

Vlagyimir Putyin uralkodásának 23 éve alatt még soha nem kellett arról beszélni, hogy az Oroszországot irányító elit soraiban repedések keletkeztek volna, ám ez év szeptemberétől a helyzet megváltozott. Ezt állítja a Carnegie Politikán publikált elemzésében Tatyjana Sztanovaja. Az orosz elit berkeiben zajló folyamatokra specializálódott elemző – a Reality of Russian Politics központ alapítója – szerint két tábor alakult ki az elmúlt néhány hónapban, amelyek ugyan továbbra sem mennek szembe nyíltan az elnökkel és a rendszerrel, de különbözőképpen képzelik el, hogy Oroszországnak a továbbiakban hogyan kellene viselkednie és cselekednie, és azt is, hogy milyen prioritások mentén indokolt megalkotnia stratégiáját.

Mivel a hasadás a hatalompárti eliten belül ment és megy végbe, a szisztémán kívüli szereplők és azok tevékenységének elnyomására felkészített repressziós apparátus nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az új fejleménnyel.

Sztanovaja az egyik oldalt realistának, a másikat radikálisnak nevezi, megjegyezve, maga Putyin – most még – nem tárgya a vitáknak. Elsősorban azért, mert bár látható, hogy cselekedetei, utasításai, kommunikációs lépései – melyek során rendszeresen visszatér a nukleáris opcióval való fenyegetőzéshez is – a háború, a „különleges művelet” folytatását feltételezik, az egzakt/aktuális célokat továbbra sem egyértelműsítette. Ahogy azokat a kérdéseket sem siet tisztázni, hogy miként oldható meg az Ukrajna-probléma a rendelkezésre álló korlátos orosz források tükrében.

Szeptemberig az elit azt hihette, hogy Putyin tudja, mit csinál. Harkov és Herszon feladása után azonban úgy érezhetik – figyelembe véve, hogy előzőleg lezavarták a népszavazásokat is négy ukrajnai megyében, amelyek közül kettőt mind kevésbé képesek tartani, hiába kötelezné őket erre az alkotmány –, minden a káosz felé halad, és az ország szétesésének a veszélye is felmerülhet. Innen nézve az elnök egyre gyengébb figurának tűnhet a szóban forgó táborok hangadóinak szemében, sőt e táborok létrejötte és erősödése is a vezető gyengülésére utal.

A hasadás oka egyetlen kérdés, vagyis az arra adható válasz különbözősége mentén jön létre. Mit lehet tenni, ha Oroszország elveszíti a háborút? Sztanovaja azt mondja, az elit valószínűnek tartja, hogy ez megtörténhet, és a 2014-ben megszerzett Krím-félsziget is elveszhet. Amit egy ilyen forgatókönyv hozhat, az a teljes kapitulációig terjed, nemzetközi bírósági eljárással, jóvátétellel, egy Nyugat-barát vezetés színre lépésével, a már említett széthullással. Ez a rendszeren belüli gazdasági-politikai csúcsszereplőknek a legkevésbé sem lenne ínyére.

Realisták és radikálisok