„Megérkeztek a legújabb pukinindzsák! (...) Használd a távirányítót, és már jöhet is a puki! A legmenőbb poénok!” Tévém is van, meg egy hatéves gyerekem is, de a gyerekcsatornáktól egy ideje már megkíméljük magunkat, ezért a fent idézett csodás mondatokat először a szüleimnél hallottam valamelyik csatornán, két csipogós hangú gyerekmese között egy reklámblokkban, így nem tudom, mennyire számítanak új játéknak a pukinindzsák. Az biztos, hogy én most találkoztam velük először, és óriási hatással voltak rám. A gyerekre szerencsére nem, de ő amúgy is látott már ilyet, mert valamelyik fiúnak van az oviban, nekem viszont rá kellett keresnem, hogy a pukinindzsák büdöset is finganak-e, vagy csak hangosat.

A játék leírása szerint sajnos csak hangosat, viszont „ha előcsalják rejtett erejüket, a legváratlanabb pillanatban szellentik el magukat a pukiskála 10 különböző hangskálájában”. A játék lényege így, ha jól értem, körülbelül ugyanaz, mint a fingópárnáé, vagyis lehet röhögni, ha meghalljuk, hogy fingott a pukinindzsa. Egy szimpla pukinindzsáért három-négyezer forintot kérnek, de több mint hatezerért lehet már XL-es (!) méretű, távirányítós (!) pukinindzsával is fingatni a lakás különböző pontjain.

Nincs abban semmi újdonság, hogy az óvodás korosztály számára vicces a kaki/pisi/fing vonal, az viszont teljesen váratlan volt, hogy az elmúlt években mekkora trendet teremtettek a fingó/szaró játékok. Mert természetesen nem a pukinindzsa az egyetlen.