Elemzésem első részében némi elméleti áttekintés után megvizsgáltam három olyan trendet, amely nagy valószínűséggel meg fogja határozni a háború alakulását 2023-ban. Az első, hogy az ukrán társadalom kész és képes folytatni a harcot, nem látszik tehát, hogy akár a háborús nehézségek, akár az orosz támadások meg tudnák törni a lakosság morálját. A második, hogy az orosz lakosság a súlyos katonai veszteségek és a gazdasági nehézségek ellenére sem fog fellázadni a háború miatt a Kreml ellen; másképp fogalmazva, Vlagyimir Putyin elnöknek nem kell olyan társadalmi nyomással számolnia, ami közvetlenül a háború befejezésére kényszerítené.

A harmadik trend problémásabb Putyin számára, ez pedig az, hogy az orosz hadsereg katonai képességei egyáltalán nem végtelenek. Rettenetesen súlyosak a személyi veszteségek, és bár ezeket létszám tekintetében bizonyos mértékig lehet pótolni újabb és újabb mozgósítási hullámokkal, a tapasztalt tisztek és tiszthelyettesek kiképzése évtizedes folyamat lesz. Hasonló a helyzet a megsemmisült modern haditechnikai eszközökkel is, melyek pótlása rövid távon szinte lehetetlen.

Az orosz hadsereg mostanra dokumentáltan elveszítette harckocsijai 60%-át és páncélozott szállító járművei körülbelül 40%-át. Bár súlyosak az ukrán veszteségek is, Ukrajna folyamatosan, ráadásul növekvő mennyiségben kap modern fegyvereket és felszereléseket a Nyugattól, míg Oroszországnak nincsenek ilyen tartalékai. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy Oroszország legfeljebb egy éven belül rá fog kényszerülni, hogy jelentősen csökkentse a harcok intenzitását, másképp egyszerűen elfogynának hadereje bizonyos képességei.

A szankciók hatása: összeomlás nem lesz

Mostanra jól látszik, hogy az orosz gazdaság a szankciók ellenére nem fog összeomlani 2023-ban.