Azt sajnos tapasztalatból tudom, régebben milyen volt magyar katonának lenni: mintha válogatott sportoló lett volna az ember, de titokzatos okból egy tetves-mocskos büntetőkolónián tartották volna az edzőtábort a Maszturbáló Világbajnokságra, ahol szadista félanalfabéták az edzők és patkánydarálmányból főzik az ebédet.
Ma viszont már egészen más a helyzet. Magyar katonának lenni olyan, mint olyan számítógépes játékokkal játszani álló nap, amikhez irtó menő 3D-s kiegészítők tartoznak. Utóbbit onnan tudom, hogy előbb végighallgattam Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminisztert és a nyelvtörőbajnokságon szintén nagymenőnek számító kollégáját, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Honvéd Vezérkar főnökét, majd végignéztem a Honvédség most induló, sohasem volt méretű toborzó kampányának nyitó eseményét.
A miniszter és a vezérkari főnök megnyitóján a kulcsszó - Böszörményi-Nagy Gergely tartalékos szakaszvezető szép szavával: a buzzword - a “high tech” volt.
Szalay-Bobrovniczky - nekünk, öregkatonáknak, mint megtudtam, csak Bobó - kíméletlenül kimondta, hogy a miénk egy “high tech haderő”, csúcstechnológiás kézifegyvereket és kiberhadviselést igért, majd kegyetlenül a megjelentek arcába vágta:
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?