Mi ez a furcsa című film, ami letarolta az Oscar-gálát?
A Minden, mindenhol, mindenkor (Everything everywhere all at once) nagy estéjét hozta az 95. Oscar-gála. Hét Oscart kapott, ez lett a legjobb film, Daniel Kwan és Daniel Scheinert lettek a legjobb rendezők, Michelle Yeoh a legjobb női főszereplő, Jamie Lee Curtis a legjobb női mellékszereplő, Ke Huy Quan pedig a legjobb férfi mellékszereplő.
A díjazás utáni pillanatokban a legtöbben azt emelték ki, hogy az ázsiai-amerikai filmesek és filmes reprezentáció fontos pillanata ez, a film nyelve is félig angol, félig kínai.
A Minden, mindenhol, mindenkor nagy győzelme viszont nemcsak ebből a szempontból érdekes. Azon lehet vitatkozni, hogy tényleg ez volt a legjobb film (szerintem például nem), de az biztos, hogy egy kifejezetten eredeti, szerzői alkotás győzött, amit ráadásul tényleg meg is néztek az emberek. És aminek olyan vizuális nyelve van, ami a TikTok-fogyasztáson felnövő generációnak is mond valamit. Az, hogy egy ilyen film kapta a legnagyobb elismerést, fontos jelzés lehet az identitásválsággal küzdő moziipar számára.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Jelentkezz be!
Rég volt ekkora tarolás Oscar-átadón
Hét Oscart kapott a Minden, mindenhol, mindenkor. Legjobb film, legjobb rendező és egy kivétellel minden színészi kategória: teljes volt a dominancia. Díjazták a Navalnijról szóló dokumentumfilmet is, felesége, Julija Navalnaja is beszélt a színpadon.
Miután a techcégek gyarmatosították a valóságunkat, most visszavásárolhatjuk a pillanatainkat
2022 legmenőbb applikációja a BeReal lett, ami valódiságot ígér a közösségi média hamis virtuális világához képest. Elsőre jól hangzik, de mit is csinál ez az alkalmazás, ami mindennap ráparancsol a felhasználóira, hogy legyenek „valódiak”?
Megnéztem mind az 1001 filmet, amit látnom kellett, mielőtt meghalok
Egy 2007-es könyvről közel két évnyi elemzés után végre elkészült a legszemélyesebb cikkem. Az emberkísérletemben mind a 950 oldalnak utánajártam.
Nem az a film, amire 2020 őszén szükségünk van, hanem az, amit megérdemlünk
„A befejezésen gondolkodom” - jár a fiatal lány fejében barátja társaságában. Nem tudjuk a nevét, és hogy mit csinál, de azt tudjuk, hogy sokáig nem hagy majd nyugodni. Hollywood egyik legeredetibb figurája, Charlie Kaufman új filmmel jelentkezett.
1100 oldal kellett, hogy megmutassa, mi van elfedve az ironizálás alatt
22 év után megjelent magyarul a kilencvenes évek kultikus amerikai nagyregénye, David Foster Wallace Végtelen tréfája. A könyv megmutatta, hogyan jutunk el a Netflix és Trump világához, és ami akkor disztópiának tűnt, mára az életünkről szól. A fordítókkal, Kemény Lilivel és Sipos Balázzsal beszélgettünk.
Fehér éjszakák – Verőfényes szakításhorror
Bukolikus, éber rémálom az Örökség rendezőjétől.
A film, amiben felcsendül a Macarena, a nézők mégis zokognak a végén
Ritka az olyan erős bemutatkozás, mint az Aftersun (Volt egyszer egy nyár). A skót Charlotte Wells első filmje, Paul Mescalnak pedig az első főszerepe, amiért rögtön Oscarra jelölték. Apa és lánya csak nyaralnak együtt, de a nézőnek összeszorul a szíve.
A mozi halott, a Youtube viszont majd kicsattan
Magyar fiatalok tízezrei unták meg, hogy a felnőttek gyártanak műsort nekik, ezért készítettek maguknak saját tévét, mozit és rádiót.
