A német operaszerző, Richard Wagner aligha gondolta, hogy a nevét egyszer majd orosz magánhadsereg fogja viselni. Ám mivel a 2023. június 23–24-ei puccskísérlet után a 2013-ban alapított, Wagner csoport nevű katonai magánvállalat eddigi működési módja minden bizonnyal véget ér, indokolt a legmonumentálisabb Wagner-operaciklus, a Nibelung-tetralógia záró művének, az Istenek alkonyának (Götterdämmerung) a címével pontot tenni az évtizedes történet végére.

A jó cár és a gonosz bojárok

A június 23-án a hadsereg felső vezetése és Szergej Sojgu honvédelmi miniszter ellen indult puccs nem előzmények nélküli. A Wagner csoportnak és az azt birtokló Jevegnyij Prigozsin oligarcha-bűnözőnek a 2010-es évek óta feszült volt a viszonya az orosz védelmi minisztériummal és a reguláris haderővel. A hivatásos hadsereg katonái ferde szemmel nézték a Wagner-zsoldosok magasabb fizetését és esetenként jobb felszerelését, míg a vezérkar lenézte a Prigozsin által parancsnokként maga köré gyűjtött martalócokat. Nem mellesleg, a Wagnerhez kapcsolódó üzleti vállalkozásokból – számos afrikai országban a csoport biztonsági szolgáltatásaiért a helyi megrendelő nyersanyag-kitermelési koncessziókkal fizetett – Prigozsin dollármilliárdossá vált, ami a hadseregben kiterjedt korrupció ellenére sem volt jellemző az orosz tábornokokra. Nyilván nem a szándék hiányzott, inkább az „átirányítható” erőforrás volt kevés, ami megint csak nem növelte a Wagner népszerűségét. Ezzel együtt a csoport teljes mértékben rá volt utalva az orosz hadseregre a fegyverzet, a felszerelés és a logisztika tekintetében, a feszültségek ellenére tehát muszáj volt együtt dolgozniuk.