Carmen: Van arra valami kifejezés, amikor félsz, ha jó dolog történik veled, mert attól tartasz, hogy valami rossz jön utána?

Richie: Nem tudom… Élet?

Tavaly nyáron szinte a semmiből robbant be a The Bear (magyarul: A mackó) - ehhez képest az idén nyáron érkező második évad már az év egyik nagy eseménye a tévésorozat-szcénában.

Az első szezon összesen nyolc, alig félórás, ritkán látható intenzitású epizóddal

• kézzelfogható közelségbe hozta az éttermi konyhák világát,
• elérte, hogy a nézői egy vajas pirítóst is úgy készítsenek el utána otthon, hogy azt kiabálják magukban: Yes Chef,
• és bebizonyította, hogy teljesen hétköznapi figurák mindennapi küzdelmei is lebilincselőek tudnak lenni, ha kellően jól vannak megírva és előadva.

Az első évad alaphelyzete az volt: a három Michelin-csillagos éttermet vezető, szakmája abszolút csúcsára jutott séf, Carmen Berzatto testvére öngyilkossága után átveszi a szakadt, mocskos, csőd szélén billegő családi kifőzde irányítását. Ígéretes alapanyag, de önmagában még semmire sem garancia. Ebből ki lehetett volna főzni akár súlytalan szitkom-epizódokat, akár valami sablonos tucatdrámát is ínycsiklandozó ételekről szóló szuperközeli képekkel feldíszítve.

Christopher Storer irányításával a készítők sokkal többet hoztak ki ebből az anyagból.