„A XIV. kerület Amerikai út 38. I/1. szám alatti 2 szoba-hallos lakásban jelenleg egy zsidó házaspár és az egyik fél szülei laknak, kiknek most a törvény értelmében lakásokat el kell hagyniok” – így indul egy lakáskiutalási kérelem indoklása 1944-ben, melyben a kérelmező azzal érvel, hogy a jelenlegi lakásában cselédszoba nincs, pedig nekik háztartási alkalmazottra feltétlenül szükségük van, így hát nagyobb lakásra is.

A ‘44 júniusában beadott kérelem alig tíz nappal azután született, hogy a fővárosban elrendelték a háztulajdonosok és a bérlők azonnali összeírását. A közvetlen cél a „zsidók” csillagos házakba költöztetése volt, erre június 24-ig kellett sort keríteni. Ezután a zsidó családok alapesetben csak egy szobára tarthattak igényt, de ezt is csak ideiglenes megoldásnak szánták, a kiköltöztetés valódi célja a deportálások előkészítése volt. Erre csak azért nem került végül sor, mert Horthy júliusban leállította Budapestről a deportálásokat.

A fenti irat sok más 1944-es hasonló dokumentummal együtt idén januárban került elő egy Kossuth téri lakásfelújításnál: amikor egy felesleges falszakaszt akartak lebontani, kiderült, hogy a fal mögött, láthatólag rendszerezetten elhelyezve, nagyon sok 1944-es hivatali irat van elrejtve.

Az iratok a lakók jóvoltából Budapest Fővárosi Levéltárába kerültek. A levéltárban már készültek azok bemutatására, amikor ugyanebben a lakásban, ahol közben ment tovább a felújítás, március végén villanyszerelés közben kiderült ó, hogy az egyik válaszfal valójában olyan duplafal, melyből az előzőnél is több, újabb irat került elő.