Annak megértéséhez, hogyan jött létre a nyugati gondokodás, amit nevezzünk poszt-nemzeti állapotnak, a 60-as évek nagy illúziójához kell visszamenni. A szexuális forradalom és diáklázadás annak a hitnek a kifejezése volt, hogy az egyén szabadabb lesz, ha megszabadul minden kollektívától.
De kiderült, az egyén csak közösségben válhat naggyá. Egyedül sosem lesz szabad, mindig magányos lesz, zsugorodásra van ítélve.
Nyugaton Istentől, hazától és családtól is megszabadultak, és amitől azt várták hogy az egyén nagoybb lesz, ürességet hozott. Nem nagyok lettek, hanem kicsik.
Nem vágyak már nagy eszményekre, közös, lelkesítő célokra.
Orbán szerint az a nagyság titka, hogy képes vagy arra, hogy valami nálad nagyobb dolgot szolgálj. Ehhez el kell ismerni, hogy van olyan, ami nagyobb nálad, majd el kell szánni magunkat annak szolgálatára. Nem sok ilyen van: Isten, haza, család - sorolta Orbán. Ez nagy tapsot kapott.
Azt mondta, Nyugat részéről a nagyság helyett nagyképűséget érzünk. Megjelent új embertípusként az agresszív törpe.
A gondolat zárásaként megismételte a kiindulópontot.