Most akkor kell mentő, vagy nem? – kérdezte a diszpécser a 112-t rémülten tárcsázó olvasónktól (nevezzük Zolinak).

Zolinak persze fogalma sem volt róla, hogy kell-e mentő, nem orvos, nem is értette, miért tőle kérdezik ezt a vonal másik végéről. És arról sem volt fogalma ekkor még, hogy az egészségügyi ellátórendszerben rá váró kálvária csak ekkor kezdődik igazán.

A 112-t azért tárcsázta halálfélelemben, mert gombát szedett az erdőben, és hiába vizsgáltatta be, utána mégis rosszul lett. Azt akarta megkérdezni, mi a teendő ilyenkor. Végül azt mondta, hogy bár nem tudja, de legyen a válasz a „nem kell”. Így a 1830-as ügyeleti számra irányították, ekkor jött az abszurd történet második, de még messze nem befejező felvonása.