Munkácsy Mihály egészen más figura volt, mint azt a legtöbben képzelnék, nem véletlenül nevezték Le Maitre Metrosexuel-nek a párizsi szalonokban: korának Dieter Bohlenjeként olyan bebújós lakk topogót viselt, hogy ha George Michael már akkor megalakítja a Whamet, tuti ő lett volna a másik tag.

Korát megelőzve növesztett Donáth László-szőrzetet, amihez, ha valaki nem értette volna a célzást, szűk vászon öltönynadrágot és élveteg pöttyös csokornyakkendőt választott.

Akkora metroszexuális volt, hogy híres trilógiájának első darabját eredetileg Krisztus epilálás előtt címmel festette meg, és csak a roueni püspök határozott tiltakozásának hatására helyettesítette Pilátussal kedvenc kozmetikusát, Jean-Pault. A piperkőcségénél csak az üzleti érzéke volt nagyobb: baromi jól keresett ugyan az elegáns szalonjeleneteket bemutató hagyományos festményeivel is, de onnantól kezdve, hogy meglátta a lehetőséget az immerzív kiállítások műfajában, kizárólag Insta-filter stílusban alkotott óránként 2-300 képet.

Mindezt a hiteles történelmi források leghitelesebbikében, Madame Tussaud budapesti panoptikumában tudtam meg, itt, Munkácsy viaszszobra mellett mutatták be ugyanis csütörtökön a Mester közepes kultúrszenzációnak számító, az ismeretlenségből frissen előkerült festményét.

A képet egy Ausztráliában élő család ősei vásárolták annak idején a párizsi nászútjukon és azóta is a klán tulajdonában volt. Pár hónapja azzal keresték meg a Virág Judit galériát, hogy segítsenek megtudni, tényleg egy Munkácsy lóg-e náluk a nappaliban. Utánanyomoztak, és kiderült, hogy a kép jobb felső sarkába nem viccből festett valaki „Munkácsy” nevet.