Szíriában vasárnap hajnalra megdöntötte az országot 50 éve uraló Aszad család diktatúráját a 11 napja induló iszlamista lázadás. Bassár el-Aszad szíriai elnök ismeretlen helyre távozott Damaszkuszból, a lázadókon kívül ezt már a szíriai hadsereg tisztjeire hivatkozva az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH), az al-Dzsazíra TV, valamint Aszad legfőbb támogatója, az iráni rezsim is megerősítette. Az OSDH szerint Aszad elhagyta az országot, elrepült a damaszkuszi repülőtérről még mielőtt a hadsereg biztonsági erőinek utolsó emberei is távoztak volna.

A szíriai lázadók vasárnap kora reggel televíziós nyilatkozatban jelentették be, hogy felszabadították Damaszkuszt, és megdöntötték Bassár el-Aszad elnök 24 éve fennálló rendszerét.

"Aszad, a zsarnok elmenekült. Ez az a pillanat, amelyre a menekültek és a rabok oly sokat vártak, a hazatérés és szabadság pillanata évtizedek elnyomása és szenvedése nyomán"

- áll a felkelők közleményében. A polgárháborús menekültek millióinak az üzenték, hogy a szabad Szíria vár rájuk.

A lázadók állításuk szerint minden politikai foglyot szabadon engedtek, kiszabadították a foglyokat a hírhedt damaszkuszi Szednaja börtönből is, amelyet az Aszad-rezsim brutalitásának szimbólumaként szokás számon tartani.

Damaszkusz központjában az emberek közben tankok tetejére másztak, több helyről pedig szobordöntős jeleneteket látni, Damaszkuszban is porba hullott Bassár el-Aszad apjának szobra.

Aszad elnöki palotájából mindeközben megindult a szabadrablás:

A rezsim propagandamédiája és hivatalos Telegram-csatornája közben elhallgatott, az adást felfüggesztették.

Az Aszad család 1971 óta irányította Szíriát, miután Hafez el-Aszad katonai puccsal átvette a hatalmat. 2000-ben fia, Bassár örökölte az elnöki posztot. 2011-ben általános lázadás és polgárháború tört ki, Aszad azonban orosz segítséggel, több százezer áldozat élete árán megőrizte a hatalmát, igaz, az ország jelentős részét nem tartotta tényleges ellenőrzése alatt: az elmúlt években északnyugaton a török támogatású iszlamista csoportok, északkeleten a kurdok voltak a hatalom birtokosai.

A külvilág számára teljesen váratlan volt, hogy november 27-én a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) iszlamista szervezet török támogatással harcoló fegyveresei általános támadást indítottak az északi Idlib tartományból. Pillanatok alatt, csekély harcok után elfoglalták a háború előtt kétmilliós Aleppót, majd magukat is meglepő sebességgel folytatták a hódításokat dél felé. Bevették Hamát, majd szombaton Szíria harmadik legnagyobb városát, Homszot is - harc nélkül, miután a kormányerők elhagyták azt.

A lázadók pénteken és szombaton az ország újabb régióiban nyertek területeket, délen, a jordán határ közelében lévő Daraa tartományban is több várost elfoglaltak, miután ott is kitört a forradalom.

Aszad hadserege a szövetséges Hezbollah elleni izraeli csapások után meggyengülve, alig fejtett ki érdemi ellenállást. A hírek szerint a hadsereg vezetői szombaton már nem konzultáltak a reménytelen helyzetbe került Aszaddal, maguk döntöttek úgy, hogy nem folytatnak komoly harcokat, miután a háttérben konzultáltak más arab országokkal és nyugati vezetőkkel is.

A fegyveres lázadó csoportok végül három irányból zárták körbe a fővárost, miközben a szíriai hadsereg tisztjei visszavonultak vagy elmenekültek. A HTS-ből származó információk szerint szombaton megegyeztek Aszad titkosszolgálatának vezetőivel a békés hatalomnátadásról, így a fővárosban lényegében nem voltak harcok.

Damaszkuszi videók szerint sok katona gyorsan civil ruhába öltözött, majd megpróbált eltűnni a tömegben. Több helyen a rendőrök is elhagyták állásaikat, a honvédelmi minisztérium székházába pedig fosztogatók törtek be.

Míg Aszad elmenekült, a rezsim miniszterelnöke, Mohamed Gazi al-Dzsalali Damaszkuszban maradt, de vasárnap reggel ő is átadta a hatalmát.