November 27-én Északnyugat-Szíriában támadásba lendült a Hajat Tahrír as-Sám (HTS – Levante Felszabadításáért Mozgalom) nevű fegyveres csoport/terrorszervezet. Az Al-Káidából kivált iszlamisták néhány nap alatt leromboltak mindent, amit Szíriában a két Aszad, az apa Háfez és a fiú Bassár 1970 óta építgettek. A 2011-ben kezdődő szír polgárháborúban évek óta merevek voltak a frontok, a HTS azonban megállíthatatlanul masírozott dél felé, és december 8-án, más milíciák segítségével a főváros Damaszkuszt is sikerült elfoglalniuk.
A HTS villámgyors előrenyomulásának és a rezsim még gyorsabb összeomlásának – Damaszkuszt gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül adták fel – minden oka még nem ismert. Az azonban biztos, hogy ebben komoly szerepe volt annak, hogy az Aszadot minimum segítő, de talán inkább a hatalomban tartó két nagyhatalom, Oroszország és Irán az utóbbi hónapokban nagyon meggyengült a Közel-Keleten.
Irán esetében erről a gyengülésről elsősorban az az Izrael tehet, amely a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után mind az irániak konkrét szíriai érdekeltségeit, mind a Teheránból támogatott környékbeli csoportokat, elsősorban a Hezbollahot hatékonyan támadta. Az oroszok esetében viszont inkább arról volt szó, hogy Szíriában állomásozó csapataikat és fegyvereiket átcsoportosították Kelet-Ukrajnába, a számukra most sokkal fontosabb hadszíntérre.
Amikor a HTS elkezdett előrenyomulni, az oroszok bombázni kezdték az iszlamisták által elfoglalt szír városokat is, de ezek a félszívű légicsapások semmire sem voltak jók. Talán az oroszok akkor sem tudták volna már megmenteni az Aszad-rezsimet, ha nagyon akarják, hiszen ahhoz az is kellett volna, hogy a szír hadsereg ne tegye le a fegyvert.
Az viszont biztos, hogy ez egy több mint öt évtizedes gyümölcsöző kapcsolat utolsó felvonása volt.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Egy iszlamista milícia kihasználta Irán és Oroszország pillanatnyi gyengeségét, és elfoglalta Aleppót, az ország második legnagyobb városát. Ezzel ismét fellángolt az évek óta befagyottnak tűnő polgárháború. Egymással is vetélkedő fegyveres csoportok állnak szemben a vegyi fegyverek bevetésétől sem félő diktátorral, Bassár el-Aszaddal.
Felvétel készült a börtönből szabadulók sokkjáról is. Az iráni és az olasz követségre is behatoltak a lázadók.
„Ilyen döntéseket természetesen nem lehet meghozni az államfő részvétele nélkül. Ez az ő döntése volt” – mondta a szóvivő.
De tíz évvel később a szíriai elnök is Oroszországba menekült az ellene fellázadó nép elől.
Majd elfelejtettek róla beszámolni.