Erős kihívója akadt Orbán Viktornak a képzeletbeli „ki képviseli a leginkább Vlagyimir Putyin érdekeit Nyugaton?” versenyben: a dörzsölt szlovák veterán, Robert Fico némi kihagyás után 2023 őszén állt rajtvonalra újraválasztott kormányfőként, de óriási versenyrutinjával, megfeszített munkával gyorsan beérte hosszú ideje egyeduralkodó magyar kollégáját.

Orbán monopóliuma hirtelen megszűnt, hatalomban lévő kormányfőként, uniós miniszterelnökként már ketten vannak, akik minduntalan az orosz narratívában találják meg a világ igazságait, és dugnak botot a brüsszeli küllők közé, szóban mindenképp, bár aztán a szavazásoknál már nem annyira.

A két politikus akár egymást is segíthetné, ám összefogásnak, közös fellépésnek egyelőre nem sok jele van, így talán felmerülhet a kérdés, hogy ha valamilyen ügyben a két közép-európai vezető közül választania kellene Putyinnak, akkor ki lesz a befutó. Néhány önkényesen kiválasztott versenyszámban megnéztük, hogyan áll ebben a tekintetben Orbán és Fico.

1. Gyökerek

Amennyiben bizalomról, ismeretségről, neadjisten barátságról van szó, nem mindegy, hogy mióta tart a dolog. Ennek a versenyszámnak győztese Fico, aki eleve a csehszlovák kommunista pártban kezdte a karrierjét, majd a rendszerváltás után az utódpártnál folytatta. Amikor az első, 2006–2010 közti miniszterelnöksége alatt nem sok barátot sikerült találnia az EU-ban, Szerbia és Oroszország felé nyitott, a szláv összetartást emlegette. Oroszpártisága mindvégig megmaradt, már 2008-ban Grúziát hibáztatta az orosz–grúz konfliktusban, majd a Krím elfoglalása miatt Oroszországra kirótt 2014-es szankciókat is értelmetlennek nevezte. A 2023-as választási kampányban emlékezetes ígérete volt, hogy egyetlen töltényt sem adna Ukrajnának.

Amikor Fico hozzáállása a téma az orosz-ukrán háborúhoz, akkor a szlovák sajtóban rendre előjön egy 2009-es ügy is: akkor egy orosz–ukrán gázvita miatt nem érkezett gáz Szlovákiába, Fico pedig Kijevbe ment tárgyalni. Ott három órát váratták, majd az ígért zárt ajtók mögötti tárgyalás helyett újságírók elé vetették, és Julija Tyimosenko élőben, a kamerák előtt kezdte bírálni őt amiatt, hogy az oroszok pártját fogja. Pár nappal később az akkori szlovák elnök is Kijevbe utazott, mert az ukrán kollégája ígéretet tett a gáz újraindítására. A tárgyalóasztalnál azonban meglepetésre az ukrán Naftohaz elnöke bejelentette, mégsem fog működni a dolog. Az érintett szlovák politikai körök, élükön Ficóval azóta nem bíznak Ukrajnában, de azt nem felejtik, hogy az oroszok viszont normálisan fogadták őket.

A sokáig keményen oroszellenes Orbánnal kapcsolatban is egy 2009-es sztorit szoktak idézni, a kormányzásra készülő politikus Szentpéterváron találkozott Putyinnal, ekkorra datálják a fordulatot a hozzáállásában. Ő 2008-ban még oroszellenes álláspontot hangoztatott a grúzok ügyében, de 2014-ben az emlékezetes „lábon lőttük magunkat” fordulattal már ő is bírálta a szankciókat.

2. Gesztusok

Fico itt verhetetlen, félpályáról ollóz gólt a ficakba a BL-döntőn, kilenc nyíllal teljesíti az 501 pontot a dartsvébén, egyszerre hozza el a sárga, a pöttyös és a zöld mezt a Touron. Már októberben elkezdte mondogatni, hogy idén részt fog venni Moszkvában a II. világháború végének 80. évfordulóját ünneplő parádén. „Nem felejtem el, hogy a szabadság Keletről jött”, magyarázta. Ez egyébként a kedvenc mondata, korábban is elsütötte már. A látogatást a Rosszija 1 nevű Kreml-közeli tévécsatornán is bejelentette, amikor online jelentkezett be az egyébként szankciós listán lévő Olga Szkabejeva műsorába. Szkabejeva cserébe eldicsekedett azzal, hogy először beszélget EU-s és NATO-ország vezetőjével.