Pár egyszerű szó a háborúról egy fronton harcoló ukrán írótól arról, hogy miért harcolnak, amíg bírják

Publicisztikát írt a New York Timesba Artyem Cseh 39 éves ukrán regényíró, 16 könyv szerzője, az ukrán hadsereg önkéntese, őrmester, egy fiú apja. Cseh már a 2014-es, első orosz agresszió idején is bevonult és egy évet töltött a fronton, aztán visszatért a regényíráshoz, majd a 2022-es támadás hírére ismét fegyvert fogott.

„Miért harcolunk?" - kérdezi az írás eleje felé, majd rögtön meg is válaszolja: „Mert ez a hazánk és nincs belőle másik."

A legvégén pedig egyszerűségében is hibátlanul foglalja össze a mostani helyzetet:

„Nem vagyunk hajlandóak az oroszok feltételei szerint befejezni a háborút, hogy a társadalmunk kollektív depresszióba esve onnantól csak azt várja, hogy a magát kipihenő, jobban felkészült Oroszország mikor támad ránk újra. És nem akarunk tovább ütközőzóna lenni a totalitárius Oroszország és a jól táplált, biztonságos Európa között. Elfogadhatatlan, hogy Ukrajna egyszerű tétel legyen egy olyan barbár diktatúrával folytatott bonyolult alkufolyamatban, amelyik a civlizált világ többi részét nukleráis hisztizéssel zsarolja.

Említettem, hogy gyakran kérdezik tőlem, meddig marad állva Ukrajna. A válaszom: amíg az extrém nyomás alatt görnyedő ukrán katonák ki tudnak tartani."

Az írást érdemes végigolvasni, erős fotók is vannak a cikkben.