• Vučić orosz titkosszolgálati segítséget kap a szerbiai tüntetők ellen, miközben Magyarországgal lép katonai szövetségre.
• Orbán és a Kreml kórusban ítéli színes forradalomnak a szerbiai tömegtüntetéseket.
• Fizetett ellentüntetők, letartóztatott diákok, rejtélyes hangágyú: a hatalom provokálni akar, de csak olajat önt a tűzre.
• Hogy lehet mégis Vučić a Nyugat kis kedvence?
• Miért küldhették a TEK-et Dodikhoz, hogy próbálják destabilizálni Boszniát?
• Miért jó ez Putyinnak?
• Interjú Németh Ferenc Balkán-szakértővel, aki szerint a magyar külpolitika tetszhalott vezetőkhöz ragaszkodik.

Boszniában Magyarország az elítélt, szeparatista Dodik mellé állt, Belgrádban pedig azt a Vučićot segíti, aki ellen százezrek mennek az utcára. Biztos már, hogy a karhatalom hangágyút vetett be a szerb tüntetők ellen?

Konkrét videófelvételek vannak arról, hogy a békésen tüntető tömeggel szemben valamiféle eszközt bevetettek, aminek a kinézete és a hatása megegyezik a hangágyúéval. A szerb vezetés először azt is tagadta, hogy lennének hangágyúi az országnak, majd Ivica Dačić belügyminiszter elszólta magát, és meg is mutatta, hogy bizony vannak. Ezt követően jött az, hogy a hangágyúkat még sosem használták, de a szerb oknyomozó újságírók kiderítették, hogy pár évvel ezelőtt már menekültek tömegosztatására is bevetették.

Tehát a szerb vezetés egyik hazugságból a másikba hajszolta magát, miközben pár óra alatt mindkettőben lebukott.

És akkor jön a csavar: a Szerbia által vásárolt amerikai hangágyúk gyártója, a Genasys megcáfolta, hogy az ő hangágyúikat vetették volna be, de ők is arra jutottak, hogy valóban hangágyúról van szó.

A szerb miniszterelnök-helyettes már maga beszélt arról, hogy az orosz kémszolgálatok segítették a tüntetésekre adott válaszlépéseket.

Abban, hogy letagadják a hangágyúkat? Ez nem volt valami jó tanács. Nem igazán látszik, hogy milyen válaszlépésekről lehet szó, Vučić jelenleg az időhúzásra játszik.

Moszkvában is azt a narratívát tolják, hogy „a szerbiai színes forradalom mögött a nyugati titkosszolgálatok állnak, amelyek kormányváltást igyekeznek elérni Szerbiában. Ezt mi nem fogjuk megengedni.” Ugyanezt a belgrádi-moszkvai szöveget mondja Orbán Viktor is.

A színes forradalom, mint narratíva már több hónapja a legerősebb eleme a szerb kormánynak arra, hogy tematizálja a tüntetéseket, összemossa azt a USAID támogatások témájával, miszerint olyan civil szervezetek állhatnak a háttérben, akik a USAID-től kaptak támogatást.

Közben Magyarország szerb hírek szerint katonai szövetséget köt Szerbiával.

A most bedobott szerb-magyar katonai együttműködés reakció, elsősorban Szerbia részéről, a szomszédos országok kooperációjára, hiszen ezt Belgrád úgy érzi, hogy egy szerbellenes csoportosulás van alakulófélben. Valószínűleg ebben is van valami, de inkább Koszovó NATO-hoz való technikai közelebbvitele lehet a kulcs.

Egy 2023-as, katonai együttműködésről szóló egyetértési megállapodás alapján nagyjából az információcsere, közös gyakorlatok és képességfejlesztés lehet a középpontban. Nem lepődnék meg, ha a magyar-szerb katonai együttműködéshez, jelentsen az majd a gyakorlatban bármit is, esetleg Észak-Macedónia is csatlakozna. Reakció és ellensúlyozás, de semmi „komoly” vagy veszélyes.

Mi a konkrét célja a tömegtüntetéseknek?

Tavaly november óta, amikor elkezdődtek, a demonstrálók ugyanazt követelik: az újvidéki tragédia minden részletét hozzák nyilvánosságra, legyen valódi felelősségre vonás, és a jogrendszer képes legyen politikai befolyástól mentesen működni. Transzparencia, bírói függetlenség, az intézmények felszabadítása a politika fogságából. Az másodlagos, hogy ezt előrehozott választásokkal, esetleg új szakértői kormány felállításával kívánják elérni.

Budapestről nézve meghökkentő a tüntetések nagysága. Nem úgy tűnnek, mint akik megunják és hazamennek. Mitől nagyobb az ereje Szerbiában a társadalmi ellenállásnak?

Él a 2000-es évek nagy diáktüntetések szelleme, amikor a Milosevic-rezsimet megdöntötték.

Sztereotípnak hangzik, de valahogy ilyen a szerb néplélek. Sokkal kitartóbbak.

Nem ez az első tüntetés, ami több hónapon át tart. Az elégedetlenség évek óta nőtt, és ami Újvidéken történt novemberben, az mélyen megérintette a szerbeket. Különösen, hogy gyerekek is meghaltak. De ez csak a jéghegy csúcsa volt, ami felszínre hozta, hogy mennyire rosszul működik az állam, és mennyi az elfojtott feszültség a társadalmon belül.

Mi a társadalmi bázisa a demonstrációknak?

Nagyon heterogén, ebben is hasonlít a 2000-es tüntetéssorozathoz, és kialakult egy össztársadalmi szolidaritás. A kormány bevett stratégiája, hogy próbálják hitelteleníteni a tüntetőket, és azt mutatni, hogy nem mindenki tüntet, vannak „rendes diákok” is, akik tanulni szeretnének. Ennek alátámasztására vittek most ki egyetemistának mondott 40-50-es éves férfiakat, dehát lifelong learning…

Ők részben vörössapkások, meg boszniai szerbektől importált ál-ellentüntetők.

Igen, és vittek fel traktorosokat is, azt a látszatot kelteni, hogy vannak a tüntetők, és vannak, akik a mi oldalunkon állnak. Próbálkoznak minden törésvonallal, ami régebben hatásos volt: hogy ez egy színes forradalom előkészülete, hogy meg nem nevezett nyugati hatalmak támogatják azt, a horvátok, Koszovó, vagy éppen a bosnyákok.

És a hatalomnak ezek a próbálkozásai most sorozatosan mondanak csődöt.

A következő lépés, amire már több ízben volt példa, az az erőszak. Gumibotozó rendőrök, demonstrálók közé hajtó autó, egyetemisták, professzorok letartóztatása.

Ez nem nagyon kontraproduktív a hatalom részéről?

Most már az. Valószínűleg elszámolták magukat, a cél az lehetett, hogy így hergeljék a tüntetőket, akik majd megrohamozzák a parlamentet, és ezzel legitimizálják azt a narratívát, hogy a tüntetők az erőszak pártján vannak, és hogy a szerb hatóságok jogosan vetettek be erőszakot ellenük. De ez nem jött be, nagyon fegyelmezett a tömeg.

Mi lehet a kimenete a megmozdulásoknak?

A tüntetésekhez nem kapcsolódik olyan személy vagy mozgalom, amiből egy jelentősebb politikai párt jelenleg felépülhetne. Ez rövid távon előny, mert nem tudnak rendes lejárató kampányt indítani sem ellenük. Ha viszont választásokra kerülne sor, akkor már kellenének arcok is egy új politikai mozgalomhoz.

Három éve a lítiumkitermelés ellen indultak a tüntetések, és abból kinőtt egy civil kezdeményezés, ami, a szerb viszonyokat tekintve, elég jó eredményt ért el a 2023-as választáson. A mostani valószínűleg még jobbat érne el. Ezért sem gondolom azt, hogy Vučićék bevállalnának egy előrehozott választást, attól függetlenül, hogy már bedobott egy június 8-i dátumot. De a tüntetők rendszerproblémákról beszélnek, a kormányváltás nem is deklarált cél.

Mi lesz Vučić reakciója? Egyszerre látni a karhatalmi keménykedést, és hallani a szövegeket, hogy a kormány meghallja az emberek szavát.

Vučić egy Dr. Jekyll és Mr. Hyde képet öltött magára: egyszer a legdurvább jelzőkkel illeti a tüntetőket, máskor próbál a konstruktív államférfi szemében feltűnni. De én úgy érzem, hogy a hangágyú bevetése kontraproduktív volt, ezután még többen fognak kimenni az utcára.