Újra az Erzsébet hídon tüntetnek Hadházyék

Hadházy Ákos hajnal 4-ig maradna. Akik maradtak üldögélnek, melegednek a sátorban, néha zene szól, zsíros kenyeret osztanak.

Itt ugye előbb az történt, hogy rendőrsorfal állta a hídra tartók útját, aztán felengedték őket a hídra. A fiatalok a járda helyett leültek az úttestre, most megy a tanácskozás, hogy mit tegyenek a rendőrök.

A budai felső rakparton keresztül, jelentik tudósítóink. Körülbelül 250-300 ember vonulhat.

„Most mi a gecit lázadjak?” – tette fel egy lány a költői kérdést a Szabadság hídon.

Elsőre úgy tűnt, nem engedik fel az embereket a hídra, de tudósítónk szerint hirtelen levonultak a rendőrök.

A tüntetők a rakparton most érnek a hídhoz, de azt a rendőrök körbekerítették.

Közben Szabó Bálint is megjelent:

„Ott megnézzük, hogy mit csináljunk” – mondták be tudósítónk szerint egy hangosbeszélőbe.

Az Erzsébet hídon lehet fotózkodni, lesznek slammerek és zenészek, valamint diktátorsimogató is rendelkezésre áll, hajnali 4-ig ki kell tölteni valahogy az időt.

Hogy megindul-e a tömeg valahova, mindjárt kiderül.

A Rózsaszín párduc és a Vuk zenéjére.

Erről beszélt Laczó Adrienn, a Simonka-per bírája, aki tavaly novemberben lemondott a hivatásáról. „Ne adjuk vissza a régen megszerzett alapjogainkat!” – szólított fel. „Miért fontos a gyülekezés szabadsága?” – kérdezte, majd történelmi példákat - nőjogi mozgalom, március 15-e - hozott azokra a változásokra, amik azután indultak el, hogy emberek összegyűltek és kinyilvánították akaratukat. „Mi lett volna, ha a márciusi ifjak nem mertek volna kimenni az utcára? Minket nem lehet megfélemlíteni” – mondta, majd elszavalták a Nemzeti dal első versszakát.

„A gyülekezés szabadsága biztosítja a változás szabadságát, ettől félnek mindig a hatalmon lévők” – mondta. 24 éven át bíróként ítélkezett, azt tanulta, hogy a törvényeket be kell tartani. „De mi van akkor, ha törvénybe foglalják a szabadság korlátozását, mondhatjuk-e, hogy az erkölcstelen, és ha erkölcstelen, törvény-e még valójában?”

Szerinte bűnbakot keresi, félelmet generálni könnyebb, mint megoldást nyújtani, ez a gyengék fegyvere”. Nelson Mandelát idézett, miszerint egy társadalom csak annyira szabad, amennyire a legsérülékenyebb, legelesettebb tagjai azok. „Ezért kell hétről hétre megjelenni, hogy megmutassuk, nem adjuk a szabadságunkat, és nem adjuk a ti szabadságotokat sem”.

Közben a tudósítóink szerint az emberek szivárognak el.

A tömegben terjedő tervek szerint este 8 órakor indulnának elfoglalni a többi helyszínt, el is kezdtek a tömegben hátrafelé szállingózni a momentumos táblás emberek.

A Dopemannak írt számával hangolják a megjelenteket Puzsér beszédére.

Az állampárt csapdát állított a Pride betiltásával, hogy az ország állapotáról és jövőtlenségéről szóló diskurzust identitáspolitikai alapra terelje át, mert a kultúrharc lövészárkaiban nincs esély az áttörésre. Puzsér szerint egy kisebbség jogáért kiállni nyilván helyes és jó, „de a mi ügyünk nagyobb ennél. Ez a gyülekezéshez fűződő emberi és polgári jog védelmében zajlik". A gyülekezés alapjog skandálás fogadta ezt. Puzsér szerint "aki nem tud tüntetni a kitörési napi túrákon résztvevők gyülekezési jogáért, annak nincs erkölcsi alapja tüntetni a Pride résztvevőinek ugyanezen jogáért sem". Mi itt a polgári demokráciáért és jogállamiságért demonstrálunk, akinek csak a saját vagy a neki tetszők véleménye számít, az nem megoldás, hanem a probléma. Éppolyan fontos Toroczkainak, Gyurcsánynak, Magyar Péternek vagy Orbánnak a gyülekezéshez fűződő joga, mint a Pride résztevőiké. "Az nem várható el senkitől, hogy azt követelje: legyen Pride, de az igenis minden demokratától elvárható, hogy azt mondja: lehessen". Egy demokrata a szabadságot tekinti értéknek, és nem a vele egyetértők szabadságát. Ha ez egy identitás demonstráció, akkor vesztésre van ítélve. Ha polgári jogi demonstráció, akkor van esélye, de csakis akkor van esélye. A magyar politikai minden fontos ügyet az identitáspolitika jobb-bal tengelyére feszíti fel, és ezzel automatikusan elidegeníti azoktól a társadalom felét, miközben a jogállamiságnak és a demokratizmusnak nincs jobb vagy baloldala. Így rámolják ki a gyűlölködő kurzusok autoriter vezérei a jogállamiságot és a demokráciát a magyarság alól. Addig nem lesz változás, amíg az ellenzéki magyarok nem tanulnak szolidaritást és nem tanulják meg, hogy azt ne kurzusalapon gyakorolják.

Ugyan ki gondolja komolyan azt, hogy aki meglát egy buzit, az megbuzul? Ez nyilvánvalóan ostobaság, ha azonban így volna, világgá kellene kiáltani: Orbán miniszterelnökség alatt 18 meleg büszkeség menete zajlott le csak Budapesten. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy a családbarát miniszterelnök évről évre kockára tette a magyarok gyerekeinek szexuális hajlamát. Micsoda ócska érvelés ez, micsoda hitvány alakoskodás a gyermekek védelmére hivatkozni. Ugyan ki hiszi el, hogy pont most jutott a miniszterelnök eszébe, hogy megvédje a gyerekeket a látással terjedő buziságtól - fűzte tovább Puzsér. Csak a vak nem látja, hogy a Pride egy eszköz, egy megosztó ügy, ami a hatalomnak kamatozik, a tényleges célpont a gyülekezés jog, a pártállam az egyik legfontosabb emberi és polgári jogot fenyegeti. A kurzusok soha nem győzhetik le egymást, de a háborújuk elveszejtik Magyarországot. Ennek az önfelszámolásban lévő nemzetnek csak akkor lehet jövője, ha a kurzusok és a gyűlölködő híveik megtanulják tisztelni egymást, úgy kell együttműködniük, mint Szörényi és Bródy az István, a király megalkotásán. Enélkül nincs magyar jövő. El kell kezdeni hidakat építeni egymáshoz.

Felszólal Erdei Milán is, ő a legfőbb ellensége a kormánynak, hiszen transz, konferálták fel. „Itt állok ma 17 évesen, büszke vagyok, mégis szomorú, végtelenül mérges”. Bár ne ez a helyzet kellene ahhoz, hogy megmutassa magát, szívesen beszélne másról, mint a „fasiszta kormányunkról, és Orbán Viktor diktátor úrról”. Személyes történetét mesélte el, hogyan is csapódott le az ő életében, hogy ellehetetlenítették a transz emberek jogait. „Elveszítettem a gyeremkkoromat, a barátaimat, a családomat és az emberi jogaimat, amikor 11 évesen úgy döntöttem, nem kényszeríthetnek tovább a bujdosásba, nem tudok többé valaki másként élni, mint aki vagyok” – mondta.

„Nem vagyok divat, nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a kormány uszítását ellenünk, és az ellenzék bábja sem leszek, hogy hírnevet és szimpátiát szerezzenek belőlünk, ahelyett, hogy valóban változást érnének el. A politikusok haszontalan, látszólagos támogatása semmit tesz értünk” – mondta, hozzátéve, hogy az orvosi ellátás, az elfogadás emberi jogok. „Tényleg az Emberi Jogok Európai Bíróságának kell megvédenie a saját országomtól? Nem szeretnék olyan rendszerben élni, ahol befogják a számat és megkötik a kezeimet, ahol minket, transzneműeket bántanak. Azt jönnek a melegek, a más bőrszínűek, más vallás” – mondta, majd azzal zárta:

„Üzenem Orbán: mindig is voltunk, vagyunk és leszünk is. Nemcsak a Pride-on, az iskolákban, a kórházakban, az utcán. Addig nem fogok hallgatni, amíg levegő van a tüdőmben, szavak a szívemben, és diktatúra ebben a kibaszott országban.”

Holoda Attila következik videóbejátszásról. Ő a második Orbán-kormány idején volt energetikáért felelős helyettes államtitkár, elég messze került azóta Orbánéktól. Bele is vág a szakmába: szemen szedett hazugság, hogy csak az oroszoktól tudunk földgázt venni, más irányból is lehetne hozni, hat szomszédunkkal vagyunk összekötve. A szerződéseket titkosítják, de több milliárd euró vándorol Orbán és oligarchiái zsebébe a vásárlásba beiktatott cégeken keresztül. Orbán azt mondta még 2010 előtt, hogy ne legyünk a Gazprom legvidámabb barakkja. Holoda szerint valóban nem lettünk, hanem a legszomorúbb, egymást gyűlölő barakkja lettünk. Holoda szerint a Gazpromtól származó pénz is bebetonozza Orbán hatalmát. „Hazudnak és ebből elég volt. Nem tudják már abbahagyni a lopást. Hol van már az a szép emlékű nokiás doboz, teherautókkal hordják ki a pénzt. Ellopják a pénzünket, az országunkat és a jövőnket, hogy ha hagyjuk. Mondjátok ki, hogy elég volt" - köszönt el Holoda.

A következő felszólaló Simkó Edit, aki 2022 februárjában elsők között vett részt a tanárok polgári engedetlenségi akciójában és az akkori tüntetések egyik arca volt.”

Beszélt arról, hogy oktatási vészhelyzet van, mert az oktatásban dolgozókat lenézik és sanyargatják. „A pedagógusokat elküldik továbbképzésre, mégpedig a hazafiasságból. A magyar pedagógusok nem elég hazafiasak?” Itt vannak az egyetemisták, mert az autonómiájukat azt alapítványozással megszüntették, ott is vészhelyzet van, mondta. Ahogy az egészségügyben, a szociális szférában, a kultúrában és a természetvédelemben is. „Mi ez, ha nem fasizmus?”

„És nem tiltakozhatunk, mert betilthatják majd a tüntetéseket, ha így akarják, és jön a technofasimzus, figyelik az arcunkat. De ez a hatalom elfelejt valamit: nem látják a fától az erdőt, nem látják, hogy minden arc mögött egy tömeg van.”

Az nem lehet, hogy egy szűk kormány korlátozza a jogainkat, hogy kifosszon minket, mondta. „Nem hagyjuk” – skandálta a tömeg. Azt mondta, az országban jogbizonytalanság van, ahol estéről reggelre megváltozhatnak a törvények. Az pedig szerinte nem jogállam, ahol az MNB a legnagyobb bankrabló. „És mi van, ha kérdezünk?” – tette fel a kérdést. Titkosítás, és közénk dobnak egy gumicsontot, mondta, de ő nem gumicsontot akar, hanem valódi gyerekvédelmet, minőségi oktatást és egészségügyet.

„Legyél engedetlen, ne szolgáld ki ezt a hatalmat” – mondta, hozzátéve, hogy ennek a diktatúrának buknia kell.