Újra az Erzsébet hídon tüntetnek Hadházyék

A budai oldalon a rendőrsorfal megállította a tüntetőket, akik inkább visszafordultak a Szabadság híd felé.

Zavartalan a forgalom, a villamos jár, Pest felé békés munkásemberek hegesztik a sínt.

Elsőre itt sem engedik fel a tüntetőket:

Hadházy Ákos hajnal 4-ig maradna. Akik maradtak üldögélnek, melegednek a sátorban, néha zene szól, zsíros kenyeret osztanak.

Itt ugye előbb az történt, hogy rendőrsorfal állta a hídra tartók útját, aztán felengedték őket a hídra. A fiatalok a járda helyett leültek az úttestre, most megy a tanácskozás, hogy mit tegyenek a rendőrök.

A budai felső rakparton keresztül, jelentik tudósítóink. Körülbelül 250-300 ember vonulhat.

„Most mi a gecit lázadjak?” – tette fel egy lány a költői kérdést a Szabadság hídon.

Elsőre úgy tűnt, nem engedik fel az embereket a hídra, de tudósítónk szerint hirtelen levonultak a rendőrök.

A tüntetők a rakparton most érnek a hídhoz, de azt a rendőrök körbekerítették.

Közben Szabó Bálint is megjelent:

„Ott megnézzük, hogy mit csináljunk” – mondták be tudósítónk szerint egy hangosbeszélőbe.

Az Erzsébet hídon lehet fotózkodni, lesznek slammerek és zenészek, valamint diktátorsimogató is rendelkezésre áll, hajnali 4-ig ki kell tölteni valahogy az időt.

Hogy megindul-e a tömeg valahova, mindjárt kiderül.

A Rózsaszín párduc és a Vuk zenéjére.

Erről beszélt Laczó Adrienn, a Simonka-per bírája, aki tavaly novemberben lemondott a hivatásáról. „Ne adjuk vissza a régen megszerzett alapjogainkat!” – szólított fel. „Miért fontos a gyülekezés szabadsága?” – kérdezte, majd történelmi példákat - nőjogi mozgalom, március 15-e - hozott azokra a változásokra, amik azután indultak el, hogy emberek összegyűltek és kinyilvánították akaratukat. „Mi lett volna, ha a márciusi ifjak nem mertek volna kimenni az utcára? Minket nem lehet megfélemlíteni” – mondta, majd elszavalták a Nemzeti dal első versszakát.

„A gyülekezés szabadsága biztosítja a változás szabadságát, ettől félnek mindig a hatalmon lévők” – mondta. 24 éven át bíróként ítélkezett, azt tanulta, hogy a törvényeket be kell tartani. „De mi van akkor, ha törvénybe foglalják a szabadság korlátozását, mondhatjuk-e, hogy az erkölcstelen, és ha erkölcstelen, törvény-e még valójában?”

Szerinte bűnbakot keresi, félelmet generálni könnyebb, mint megoldást nyújtani, ez a gyengék fegyvere”. Nelson Mandelát idézett, miszerint egy társadalom csak annyira szabad, amennyire a legsérülékenyebb, legelesettebb tagjai azok. „Ezért kell hétről hétre megjelenni, hogy megmutassuk, nem adjuk a szabadságunkat, és nem adjuk a ti szabadságotokat sem”.

Közben a tudósítóink szerint az emberek szivárognak el.

A tömegben terjedő tervek szerint este 8 órakor indulnának elfoglalni a többi helyszínt, el is kezdtek a tömegben hátrafelé szállingózni a momentumos táblás emberek.

A Dopemannak írt számával hangolják a megjelenteket Puzsér beszédére.

Az állampárt csapdát állított a Pride betiltásával, hogy az ország állapotáról és jövőtlenségéről szóló diskurzust identitáspolitikai alapra terelje át, mert a kultúrharc lövészárkaiban nincs esély az áttörésre. Puzsér szerint egy kisebbség jogáért kiállni nyilván helyes és jó, „de a mi ügyünk nagyobb ennél. Ez a gyülekezéshez fűződő emberi és polgári jog védelmében zajlik". A gyülekezés alapjog skandálás fogadta ezt. Puzsér szerint "aki nem tud tüntetni a kitörési napi túrákon résztvevők gyülekezési jogáért, annak nincs erkölcsi alapja tüntetni a Pride résztvevőinek ugyanezen jogáért sem". Mi itt a polgári demokráciáért és jogállamiságért demonstrálunk, akinek csak a saját vagy a neki tetszők véleménye számít, az nem megoldás, hanem a probléma. Éppolyan fontos Toroczkainak, Gyurcsánynak, Magyar Péternek vagy Orbánnak a gyülekezéshez fűződő joga, mint a Pride résztevőiké. "Az nem várható el senkitől, hogy azt követelje: legyen Pride, de az igenis minden demokratától elvárható, hogy azt mondja: lehessen". Egy demokrata a szabadságot tekinti értéknek, és nem a vele egyetértők szabadságát. Ha ez egy identitás demonstráció, akkor vesztésre van ítélve. Ha polgári jogi demonstráció, akkor van esélye, de csakis akkor van esélye. A magyar politikai minden fontos ügyet az identitáspolitika jobb-bal tengelyére feszíti fel, és ezzel automatikusan elidegeníti azoktól a társadalom felét, miközben a jogállamiságnak és a demokratizmusnak nincs jobb vagy baloldala. Így rámolják ki a gyűlölködő kurzusok autoriter vezérei a jogállamiságot és a demokráciát a magyarság alól. Addig nem lesz változás, amíg az ellenzéki magyarok nem tanulnak szolidaritást és nem tanulják meg, hogy azt ne kurzusalapon gyakorolják.

Ugyan ki gondolja komolyan azt, hogy aki meglát egy buzit, az megbuzul? Ez nyilvánvalóan ostobaság, ha azonban így volna, világgá kellene kiáltani: Orbán miniszterelnökség alatt 18 meleg büszkeség menete zajlott le csak Budapesten. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy a családbarát miniszterelnök évről évre kockára tette a magyarok gyerekeinek szexuális hajlamát. Micsoda ócska érvelés ez, micsoda hitvány alakoskodás a gyermekek védelmére hivatkozni. Ugyan ki hiszi el, hogy pont most jutott a miniszterelnök eszébe, hogy megvédje a gyerekeket a látással terjedő buziságtól - fűzte tovább Puzsér. Csak a vak nem látja, hogy a Pride egy eszköz, egy megosztó ügy, ami a hatalomnak kamatozik, a tényleges célpont a gyülekezés jog, a pártállam az egyik legfontosabb emberi és polgári jogot fenyegeti. A kurzusok soha nem győzhetik le egymást, de a háborújuk elveszejtik Magyarországot. Ennek az önfelszámolásban lévő nemzetnek csak akkor lehet jövője, ha a kurzusok és a gyűlölködő híveik megtanulják tisztelni egymást, úgy kell együttműködniük, mint Szörényi és Bródy az István, a király megalkotásán. Enélkül nincs magyar jövő. El kell kezdeni hidakat építeni egymáshoz.