Helybenhagyta a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a nyomozási bíró április 4-i végzését, amiben a két gyanúsított letartóztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította, így a döntés végleges.

Első körben a Budai Központi Kerületi Bíróság április 4-én tartott ülésén nem végleges döntéssel elutasította annak a két gyanúsítottnak a letartóztatását, akikkel szemben üzletszerűen elkövetett kábítószer készítésének elősegítése bűntette miatt indult nyomozás.

A bíróság a döntését akkor azzal indokolta, hogy a két gyanúsított esetében a velük közölt gyanúsítás még említés szintjén sem tartalmazott olyan tényeket, amik azt támasztották volna alá, hogy a terheltek szándéka és célja a náluk tárolt vegyi anyagokból kábítószernek minősülő anyag előállítása lett volna.

A nyomozási bírói döntéssel szemben az ügyészség fellebbezést jelentett be, mondván, a két férfival szemben közölt gyanúsítás a törvényi tényállás valamennyi elemét tartalmazta. Arra is hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság nem a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy azok a megalapozott gyanút nem támasztják alá, hanem a terheltekkel közölt gyanúsítás hiányosságai miatt nem látta megalapozottnak a gyanút.

Ez volt az a pont, amikor a Fidesz alelnöke, Németh Szilárd kifakadt: módosítaná a Btk.-t, hogy drogügyekben ne lehessen mérlegelési joga a bírónak, a csepeli droglaborügyben született bírói döntés miatt. Gulyás Gergely miniszter a legutóbbi kormányinfón azt mondta: „Természetesen fontos, hogy egy vád megalapozott legyen, fontos, hogy a jogállami kritériumok teljesüljenek, de az, hogy súlyos bűncselekmények elkövetőit megalapozott gyanú ellenére nem helyezi a bíróság előzetes letartóztatásba, az sem a társadalmi igazságérzettel nem találkozik, de a konkrét esetben erősen vitatható, hogy a jogszabályokkal ez a döntés bármilyen formában összhangba hozható-e.” A Magyar Nemzet pedig azzal keltette a hangulatot, hogy Pressman kedvenc bírója engedte szabadon a droggyárosokat.

Ezzel szemben a Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa most szerdán az ügyészség fellebbezését nem találta alaposnak, osztotta az elsőfokú bíróság által felhozott indokokat, és megállapította, hogy helyesen döntött akkor, amikor a letartóztatásra irányuló indítványt mindkét gyanúsított esetében elutasította, ezért a nyomozási bíró végzését helybenhagyta.

A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy „a cselekmény történeti tényállásának lényegét a gyanúsítás közlésekor akként kell közölni, hogy annak alapján a bűncselekmény törvényi tényállásának egyes elemei megállapíthatóak legyenek. Az alapos gyanút objektív tényeknek kell alátámasztania, azaz annak a valóság tényein kell alapulnia, nem lehet szubjektív vélekedés vagy puszta feltételezésekből történő további következtetés. Jelen ügyben a gyanúsításban leírt történeti tényállás azonban nem felel meg e jogszabályi követelményeknek, mert nem tartalmazza sem a gyanúsításban felhívott, sem pedig az ügyészség által a fellebbezésben hivatkozott más, egészséget veszélyeztető bűncselekmény valamennyi törvényi tényállási elemét.”

Azt írják: „A megalapozott gyanú nem parttalan fogalom és nem bármely bűncselekmény gyanúját jelenti, a felmutatott bizonyítékoknak konkrét bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját kell alátámasztaniuk! Ebben az esetben – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott – a történeti tényállás hiányos, nem felel meg az eljárási törvényben meghatározott általános és különös rendelkezéseknek. A gyanúsítás hiányosságát a fellebbezés írásos indokolásában maga az ügyészség sem vitatta.”