Apám odaült mellém, és azt mondta: a KGB ügynöke vagyok, akarsz te is az lenni?

Különleges sajtótájékoztatót tartott 1980 márciusában az FBI. Egy 45 éves férfit, a KGB leleplezett, majd kettős ügynökké beszervezett kémjét beültették egy üveg mögé úgy, hogy csak a sziluettje látszódott, a hangja el volt torzítva, ő pedig egy órán át válaszolgatott a kérdésekre, és mesélte a történetét erős kelet-európai akcentussal. A látványos akcióval az FBI meg akarta mutatni az amerikaiaknak, hogy a szovjet hírszerzés milyen módszerekkel dolgozik, de még fontosabb volt, hogy látványosan és üzenetértékűen megalázzák az Afganisztánba nem sokkal előtte bevonult kommunista nagyhatalmat.

A KGB-ügynök férfi a „legendája”, vagyis a fedőtörténete szerint német volt, Rudolph Albert Herrmann-nak hívták. A második világháborúban náci katona volt, majd Kelet-Németországból Nyugatra menekült. Éveket élt Kanadában, onnan vándorolt be Amerikába, és szabadúszó fotóriporterként kezdett dolgozni New York City környékén.

Valójában azonban cseh volt, és Dalibor Valoušek volt a neve. A KGB még egyetemistaként, 1955-ben szervezte be Prágában, majd Kelet-Németországba küldte, hogy kiképezze egy hosszú távú nyugati misszióra, amelyben a férfi németként él majd. A kiképzés közben egymásba szerettek a némettanárával, úgyhogy végül házaspárként indultak küldetésre.

Úgynevezett illegálisok lettek, így hívták azokat a KGB-kémeket, akik nem diplomáciai fedésben, követségi munkatársként vagy hasonló posztokon dolgoztak, hanem teljesen titokban, álnéven, nem szovjet állampolgárként. Így meg tudtak oldani olyan feladatokat is, amiket a megfigyelt, az elhárítás által ismert KGB-sek nem, de nagyobb kockázatot is vállaltak, mert nem védte őket diplomáciai mentesség. Akit elkaptak, azt akár ki is végezhették, mint Richard Sorgét.

Herrmannék 1957-ben érkeztek újszülött gyerekükkel, Peterrel Nyugat-Németországba, majd 1962-ben Kanadába költöztek. Ott egy német élelmiszerboltot nyitottak a kanadai CBC tévé székháza mellett, amit imádtak a kanadai németek, ahogy imádták hallgatni Rudi állítólagos náci háborús sztorijait is. Szerették a boltot a CBC munkatársai is, Rudi az újdonsült ismerősei által nemsokára a tévé hangtechnikusa lett, szabadidejében pedig filmezést tanult. 1963-ban a családnak újabb gyereke született, 1967-ben pedig kanadai állampolgárok lettek.

Az állampolgársági eskü után tíz nappal jött a parancs a KGB-től: készüljenek, mert Amerikába költöznek.