Apám odaült mellém, és azt mondta: a KGB ügynöke vagyok, akarsz te is az lenni?

külföld

Cikk ajándékozása

A cikkek megosztásához Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha még nincs ilyen előfizetésed, a Csomagok között válts most magadnak egyet. Ha már van, lépj be a fiókodba!

Különleges sajtótájékoztatót tartott 1980 márciusában az FBI. Egy 45 éves férfit, a KGB leleplezett, majd kettős ügynökké beszervezett kémjét beültették egy üveg mögé úgy, hogy csak a sziluettje látszódott, a hangja el volt torzítva, ő pedig egy órán át válaszolgatott a kérdésekre, és mesélte a történetét erős kelet-európai akcentussal. A látványos akcióval az FBI meg akarta mutatni az amerikaiaknak, hogy a szovjet hírszerzés milyen módszerekkel dolgozik, de még fontosabb volt, hogy látványosan és üzenetértékűen megalázzák az Afganisztánba nem sokkal előtte bevonult kommunista nagyhatalmat.

A KGB-ügynök férfi a „legendája”, vagyis a fedőtörténete szerint német volt, Rudolph Albert Herrmann-nak hívták. A második világháborúban náci katona volt, majd Kelet-Németországból Nyugatra menekült. Éveket élt Kanadában, onnan vándorolt be Amerikába, és szabadúszó fotóriporterként kezdett dolgozni New York City környékén.

Rudolph Herrmann sziluettje és Homer Boynton, az FBI munkatársa

Valójában azonban cseh volt, és Dalibor Valoušek volt a neve. A KGB még egyetemistaként, 1955-ben szervezte be Prágában, majd Kelet-Németországba küldte, hogy kiképezze egy hosszú távú nyugati misszióra, amelyben a férfi németként él majd. A kiképzés közben egymásba szerettek a némettanárával, úgyhogy végül házaspárként indultak küldetésre.

Úgynevezett illegálisok lettek, így hívták azokat a KGB-kémeket, akik nem diplomáciai fedésben, követségi munkatársként vagy hasonló posztokon dolgoztak, hanem teljesen titokban, álnéven, nem szovjet állampolgárként. Így meg tudtak oldani olyan feladatokat is, amiket a megfigyelt, az elhárítás által ismert KGB-sek nem, de nagyobb kockázatot is vállaltak, mert nem védte őket diplomáciai mentesség. Akit elkaptak, azt akár ki is végezhették, mint Richard Sorgét.

Herrmannék 1957-ben érkeztek újszülött gyerekükkel, Peterrel Nyugat-Németországba, majd 1962-ben Kanadába költöztek. Ott egy német élelmiszerboltot nyitottak a kanadai CBC tévé székháza mellett, amit imádtak a kanadai németek, ahogy imádták hallgatni Rudi állítólagos náci háborús sztorijait is. Szerették a boltot a CBC munkatársai is, Rudi az újdonsült ismerősei által nemsokára a tévé hangtechnikusa lett, szabadidejében pedig filmezést tanult. 1963-ban a családnak újabb gyereke született, 1967-ben pedig kanadai állampolgárok lettek.

Az állampolgársági eskü után tíz nappal jött a parancs a KGB-től: készüljenek, mert Amerikába költöznek.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!

Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!