Az olasz Gera Zoli, a fogszabályzós fenomén, a láthatatlan jobb-bunkó és a hülyebíró: ilyen volt minden idők egyik legjobb meccse

Összesen 13 gól, elképesztő játék, ritkán látható fordítások és visszafordítások, óriási bírói bakik - vagy sasszemű, bölcs ítéletek! - plusz nagy személyes sztorik a hát- és előtérben: a BL-történet talán legjobb párharca volt a két Barcelona-Inter elődöntő.

Azt a legoptimistábbak se nagyon gondolhatták, hogy az azonnal a legnagyobb meccsek közé sorolt 3-3-as barcelonai odavágó után ezt lehet fokozni, de lehetett. A keddi milánói visszavágón nemcsak gólból volt több, a fordulatok is tovább élesedtek.

A meccset a hazai pályán játszó Inter sokkal nyíltabban, magasabban letámadva kezdte, mint az odavágót, meglepve és egy félidő erejéig meg is zavarva a Barcelonát. Nem véletlen, hogy az első góljukat az ellenfél térfelének közepén bemutatott labdaszerzés után lőtte Lautaro Martinez. A második pedig egy természetesen hevesen vitatott tizenegyes eredménye, amit minden Barcelona-drukker és sok semleges is bravúros Cubarsi-szerelésnek látott minimális kontakttal.

A második félidőre elképesztően felpörgött a Barcelona, ekkor már úgy szorították vissza az Intert a kapuja elé, mint az első meccsen és előbb hat perc leforgása alatt kiegyenlítettek - úgy, hogy a két gól közben az elsőt szerző Garcia 100 százalékos ziccert hibázott, a bíró pedig VAR-ozás után máig erősen vitatott módon 11-es helyett szabadrúgást adott a Barcelonának -, majd két perccel a rendes játékidő vége előtt Raphina belőtte a győztes találatot. Legalábbis ezt hitte nagyjából mindenki a stadionban, az Inter játékosait kivéve. Miután Lamine Yamal a hosszabbítás 2. percében óriási kapufát lőtt, az ellenakcióból - nyilván egy máig erősen vitatott Dumfries-taposás után - a 37 éves, romantikussportfilm-főszereplőnek kitalált Acerbi hátvéd egyenlített, hogy a hosszabbításban Frattesi a félájultra fáradt Barcelona-védők gyűrűjében belője az Inter győztes gólját.

De minden történésnél erősebb volt a négy főszereplő kisugárzása.

A halál és az ital torkából visszatért, valószínűtlen góllövő

Az Inter egyenlítő gólját az a 37 éves, de ötvennek kinéző Franceso Acerbi középhátvéd lőtte, akinek ez volt az első gólja ebben az idényben és élete elsője a Bajnokok Ligájában. Egyetlen nála idősebb játékos tudott gólt lőni a BL kieséses szakaszában eddig, az akkor durván 2 hónappal idősebb Ryan Giggs a Manchester Unitedből. Már ez is elég lenne egy jó sztorihoz, de Acerbi emellé elképesztő figura is, aki egészen egyedi karriert koronázott meg az Inter döntőbe juttatásával, vagyis annak megakadályozásával, hogy a rendes játékidőben a Barcelona jusson döntőbe.

Acerbi Milánó közelében született, kamaszként az AC Milan „Fossa dei Leoni”, vagyis Oroszlánbarlang nevű ultracsoportjának volt a tagja, miközben focizott is, de 14 évesen abbahagyta a haverok és a bulizás kedvéért. Ezután kicsit Gera Zoli-s fordulatok következtek: az élsport szempontjából pár évig kallódott, aztán húszévesen újraindította a karrierjét.

De ő nem egy nagy megtérés és életmódváltás UTÁN, mint Gera, hanem még azelőtt. Vagyis ugyanúgy ivott és éjszakázott, de utána reggel felkelt és elment edzésre.

Ez az életmód azzal járt, hogy húszévesen még csak a negyedosztályban játszott és az első másodosztályú szerződését is csak 22 évesen kapta meg. De hiába indult be lassan a karrierje, az egészhez nem volt igazán nagy kedve, csak az apja kedvéért csinálta, hogy az ne cseszegesse tovább. Utólag legalábbis ezt nyilatkozta.

2011-ben, 23 évesen játszotta élete első Serie A-s meccsét a Chievóban. Az idény második felében került csak be a csapatba, de bő tucatnyi meccs elég volt ahhoz, hogy gyerekkori kedvenc csapata felfigyeljen rá, így 2012-ben már a Milan játékosa volt. Az ember azt hinné, hogy innentől jött az álomsztori, de nem: Acerbi olyan mély depresszióba esett attól, hogy az apja, aki miatt idáig jutott, 4 hónappal a Milánóba igazolása előtt meghalt, hogy a korábbinál is többet ivott és már az első idénye téli szünetében eligazolt a Milanból.

Némi kavarás után a 2013-as idény kezdetén frissen feljutott kiscsapatban, a Sassuolóban kötött ki. Itt egy idény előtti, nyári orvosi rutinvizsgálat mutatta ki, hogy hererákja van. Azonnal megműtötték és annyira gyorsan felépült, hogy már az őszi idényben le tudott játszani 13 meccset. Megtisztulva, józan életűként? A legkevésbé sem! Aztán megbukott egy doppingvizsgálaton. Váltig állította, hogy nem kokszolt és kiderült, hogy igazat mondott. Az irreális hormonszintet nem a dopping, hanem a szervezetében újra elterjedt, addig észre nem vett rák okozta. Vagyis talán a doppingvizsgálat mentette meg az életét.

2014 elején ezért hónapokon át kapott kemoterápiás kezelést. De a szó hagyományos értelmében még ettől sem jött meg az esze. Miután reggelente bekötötték az infúziót, délután pihent egy kicsit, aztán este ment piálni és diszkózni, gyakran reggelig. Ezt is ő maga mesélte el.

Aztán 26 évesen egy éjjel álmot látott.

Mármint tényleg úgy mesélte, hogy volt egy konkrét, vad álma, amiben az akkor már két éve halott apja egyfajta istenszerű figuraként jelent meg. Később így nyilatkozott az ébredés utáni reggelről:

„Hirtelen rájöttem, hogy mennyit izgulhattak miattam a szüleim és eszembe jutott a sok eltékozolt lehetőség és a klubokban töltött éjszakák. Azon a reggelen a saját árnyékomtól is megrémültem. Azonnal elkezdtem terápiára járni, ami sokat segített."

Acerbi élete egyetlen éjszaka hatására gyökeresen megváltozott: vallásos lett és igazi profi, aki abbahagyta az ivást. Innentől kezdve gondosan figyelt a pihenésre és a táplálkozásra. Rengeteg közösségi munkát végez és a beteg gyerekek ismert gyámolítója lett. Egy protezsáltja, egy rákban meghalt kisfiú bátorsága miatt, a gyerek emlékére vette fel az Oroszlán becenevet és tetováltatott magára több oroszlánt is.

Innentől tényleg pörgött a karrierje. Leigazolta a Lazio, majd három éve átment az Interbe. Válogatott lett, majd 2021-ben, 33 évesen Európa-bajnok, úgy, hogy a legjobb 16 között ő adta a gólpasszt az olaszok továbbjutását jelentő gólhoz. 34 évesen igazolt az Interbe, pont, amikor eljött a klub új arany-, vagy mondjuk aranyozott ezüstkora: olasz bajnokok lettek és BL-döntőbe jutottak, ahol a 35 éves Acerbi hiába vette le a pályáról a kortárs foci legjobb fizikumú játékosát, Erling Haalandot, az Inter 1-0-ra kikapott. A halál torkából visszatért egykori bulikirály most újra próbálkozhat.