• Február végén, ötven év után jelent meg ismét Magyarországon a száj- és körömfájás. Ez szinte az egyetlen betegség az állattartásban, amire nincs gyógyír, a hatásai messze túlmutatnak azon, hogy tömegével kell leölni állatokat.
• Körülbelül két hete regisztrálták az utolsó fertőzést, ha május végéig nem fedeznek fel új esetet, talán egy kicsit fel lehet lélegezni a mezőgazdaságban, de még három évig is lappanghat.
• Az agrárgazdasági aktualitásokról, a ragadós száj- és körömfájás járvány kezelésével beszélgettünk a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségével (MOSZ).

Február végén jelent meg Magyarországon a ragadós száj- és körömfájás, erről a NÉBIH március 7-én tájékoztatott. A betegség emberre nem veszélyes, de az állatállományban borzalmas károkkal járhat: a szarvasmarhák mellett minden párosujjú patás fogékony rá, vagyis sertések, birkák, kecskék és más állatok is érintettek lehetnek. Gyógyítani nem lehet, ahol a fertőzés megjelenik, ott a teljes állományt meg kell semmisíteni, és elföldelni, ez utóbbi több helyen okozott súlyos konfliktusokat a helyiekkel.

Jelenleg öt szarvasmarhatelep érintett a ragadós száj- és körömfájás terjedésében, újabb fertőzött állatokat és telepeket a hatóságok az elmúlt két hétben nem találtak. Az érintett telepeket lezárták, és kényszervágásokat hajtottak végre. Arról, hogy erre miért volt szükség, egy állatorvos beszélt a Qubitnak.

Az igazi para akkor jön, ha járvány lesz

A MOSZ által szervezett beszélgetésen szóba került, hogy egyelőre célszerű megbetegedés-sorozatról beszélni, járványnál még talán nem tartunk. A járvánnyá alakulás kérdését lényegében az fogja eldönteni, hogy a betegség bekerül-e a vadállományba (leegyszerűsítve: széthordják-e például a vaddisznók vagy az őzek a szélrózsa minden irányába), vagy sem. Ha nem, akkor lehet bizakodni abban, hogy a mostani szinten még féken lehet tartani a betegséghullámot, ha viszont járvánnyá alakul, egészen más dimenzióban érezhetjük majd a következményeit.A MOSZ azonban úgy látja, hogy amíg mindenki a járványkezeléssel van elfoglalva, és azt nézegeti, hogy a fertőtlenítő szőnyeg habzik-e vagy sem, a teljes magyar állattartás a válság, sőt, sok esetben a csőd irányába közelít.A száj- és körömfájás miatt ugyanis az exportpiacok nem csak a szarvasmarha-tenyésztők előtt záródtak be. Bár ez kifejezetten fájdalmas a magyar mezőgazdaságnak, mégis érthető lépés, minden ország igyekszik védeni a saját gazdaságát, fordított esetben a magyar piacok ugyanilyen gyorsan húznák le a redőnyt mások előtt.

Lehet ostorozni az EU-t az uborka görbületéhez hasonló minimálrészletek szabályozása miatt, a száj- és körömfájás esetén viszont kifejezetten fontosak az EU-s szabályok: amennyiben az Európai Bizottság elfogadja a tagállam problémakezelési javaslatait, illetve elfogadja a fertőzéssel érintett térségek földrajzi lehatárolását (ez Magyarország esetében már megtörtént, szóval van egy térképre rajzolt vörös zóna), az azon kívüli területekről érkező áru mozgását nem lehet korlátozni. Tehát ha a száj- és körömfájás Komárom-Esztergom megyében van lehatárolva, akkor nem lehetne megakadályozni azt, hogy valaki Békés megyéből sertést exportáljon. A magyar mezőgazdaság előtt tornyosuló, száj- és körömfájás okozta akadályok azonban túlmutatnak a szabályozáson. Hiába lehetne például Lengyelországba sertéshúst szállítani, ha a lengyel húsüzemek – saját vevőik megváltozott igényeire hivatkozva – a szabályozástól függetlenül nem vesznek Magyarországról sertéshúst.Ilyen esetekben persze lehet jogszabályokon ugrálni, de végső soron nem az lesz a kérdés, hogy mit szabad, hanem az, hogy kiben bíznak a vevők. Ezen a ponton érdemes elgondolkodni azon, mennyire érdemes a fél sajtó előtt arra utalgatnia Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek, hogy a magyar mezőgazdaság ellen biológiai fegyvert vetettek be meg nem nevezett szereplők. Úgy tűnik, hasonló következtetésre juthatott a kormány is, mert nem pörög ezen a teljes udvari média, amióta Gulyás Gergely erről beszélt egy április eleji kormányinfón, Rétvári Bence pedig egy országjárós fórumon utalt erre. (Természetesen az is lehet, hogy csak nem sikerült még megállapítani, kihez tartozó „kémcsőben jött létre” a vírus.)

A helyzet még súlyosabb az unión kívüli államok esetében, mert ott nincsenek meg ezek a mechanizmusok, a sertés és a szarvasmarha szektornak viszont nagyon komoly exportpiaca van (lenne? volt?, még a gazdák se tudják, milyen igeidőt és módot érdemes használni) az EU-n kívül.