Aranyszobor helyett kalóriákra költik az adónk 1%-át – kulisszák mögött, a magyar Krisna-hívők karitatív munkája

Évente 3 millió ember hagyja üresen az adóbevallás 1%-os rubrikáját. Pedig ezzel az egyszerű mozdulattal életeket lehetne jobbá tenni. Sokan hallottunk már az adó 1+1%-áról, de még ma sem tiszta mindenkinek, pontosan hová megy ez a pénz, mi történik vele, ha nem rendelkezünk róla, és miért fontos ez az egész. Pedig az egyházak nemcsak hitéleti feladatokat látnak el, hanem számos karitatív, szociális és oktatási tevékenységet is végeznek. Amikor árvíz van, járvány vagy éhezés, gyakran ők azok, akik elsőként segítenek.

Magyarországon egyedülálló rendszer, hogy az adófizetők az éves befizetett adójuk 2x1%-áról szabadon rendelkezhetnek: az egyik mehet egy regisztrált civil szervezetnek, a másik egy egyháznak. Ha nem döntünk róla, az összeg nem marad nálunk, hanem az állam osztja szét, úgy, hogy abba mi már nem szólhatunk bele. De miért is ne rendelkeznénk mi magunk a pénzünkkel? Amikor egy ideális működésű országról álmodunk, amikor arra várunk, hogy „megoldódjanak a dolgok”, akkor ki az, aki valóban ott van, amikor segíteni kell? Gondolkoztál már ezen? Te magad is tehetsz ezért, használhatod a pénzedet, az 1 százalékodat, azt a támogató erőt, amelyet, ha összeadunk minden állampolgár részéről, hegyeket képes megmozgatni.

Egy tál meleg étel nem ideológia kérdése

Sokan idegenkednek attól, hogy egyházi szervezeteket támogassanak, mondván, nem szeretnének egy vallást finanszírozni. A Krisna-hívők példája jól mutatja, hogy egyházi szervezetek milyen valós társadalmi problémák enyhítésére fordítják ezt az összeget. A felajánlásokból nem templomot építenek, hanem például élelmiszert mentenek meg, éhezőkön segítenek, fenntartható vidéki közösséget építenek. Évente 1 millió adag meleg étellel és több mint 200 tonna tartós élelmiszerrel segítik a rászorulókat.

A programok mögött sokszor olyan emberek állnak, akik a munkájukat önkéntesen végzik. Olyanok, akik odaállnak a fakanál mellé, amikor más nem teszi. A Somogyvámoson működő Krisna-völgy mára egy 320 hektáros, önellátásra törekvő ökofalu lett, ami nemcsak spirituális központ, hanem a jövő egyik működő alternatívája. Itt a közösség saját maga termeli meg az élelmét, oktat, nevel, példát mutat. A támogatásokból ide is jut – oktatási, fenntarthatósági és közösségfejlesztési célokra.

Számos ember életében is jelentős változást hozott a segítségük. Erzsébet mosoly mögé rejti könnyeit miközben elmondja, hogy senkije sincs, szülei, testvérei, férje meghaltak, két hónapja kezd visszatérni belé a remény, mióta a krisnásokhoz jár ételért és látja, hogy milyen áldozatot hoznak a szegényekért. Az élete arról szól, hogyan spóroljon, sosem tudja megvenni azt, amire vágyik. Létminimumon él, így nem tudja, mit jelent az a szó, hogy luxus vagy pazarlás.

Ilonka 53 év munkaviszony után 120 ezer forint nyugdíjat kap, és abból próbál egyedül megélni. Nem iszik, nem dohányzik, mindenen spórol, de sok gyógyszert kell szednie a leromlott egészségi állapota miatt. Szégyenteljesnek és kellemetlennek érezte, hogy beálljon ételért a sorba, de mivel már az első alkalommal is kedvesen bántak vele, így visszajár. Amit kap, mindig megosztja a szomszédokkal.

A Krisna-hívők több mint három évtizede vannak jelen Magyarországon. A vegetáriánus életmód, a mantrameditáció és a jóga elterjesztése mellett a legnagyobb hazai humanitárius munkát végző egyházak közé tartoznak. Több tízezer ember sorsa változott meg közvetve vagy közvetlenül a munkájuk révén, és ezt jórészt az 1%-os felajánlások tették lehetővé.

A Krisna-hívők karitatív munkája túlmutat az egyházi kereteken. Mozgatórugójuk az önzetlen szeretet, a közösség ereje és a hit abban, hogy egy jobb világ igenis lehetséges. Az 1%-os felajánlással olyan célokat támogathatunk, amelyek valódi változást hoznak. Az ügyintézés alig 4 perc, és ezzel nem csupán meleg ételt vagy biztonságot adhatunk valakinek, hanem reményt és lehetőséget is.

Technikai infó: A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége technikai száma: 0389. Felajánlás határideje: május 20.