183 utolsó vacsorát oszt meg idegenekkel a művész, aki eutanáziájának időpontjára vár
(A cikk gyakornokunk, Ács Berta munkája.)
Joseph Awuah-Darko, alias Okuntakinte ghánai–brit művész 28 éves, imád kísérletezni a konyhában, odavan Joan Didion amerikai írónő munkásságáért és gyógyíthatatlan bipoláris depresszióval küzd. 2024. december 9-én az Instagramon jelentette be döntését, hogy Hollandiába költözik, és az öngyilkosság helyett a legális eutanáziát, az erőszakos halál helyett a békés távozást választja.
Hollandiában 2002 óta dönthetnek a legális eutanázia mellett a súlyos betegek, akiknek semmilyen kezelés hatására nem javul az állapotuk. A rendszernek még ma is vannak hiányosságai, 3-4 évbe is telhet, mire valaki időpontot kap, akaratán kívül meghosszabbítva szenvedését. Ameddig a holland egészségügy teszi a dolgát, Awuah-Darko belevágott egyik utolsó nagy projektjébe: 183 „utolsó vacsorán” vesz részt idegenekkel. A The Last Supper Project fókuszában a kapcsolódás, az elmúlás és a szuper kaják állnak.
Joseph Awuah-Darko 1996-ban született Londonban, ghánai szülei 5 éves korában úgy döntöttek, a család visszaköltözik az anyaországba. 11 éves korában bántotta magát először, miután egy rendezvényen a Ghánába látogató – a művész által háborús bűnösként aposztrofált – George W. Bush mellett kellett elénekelnie az ország himnuszát. 16 évesen diagnosztizálták bipoláris depresszióval, extrém hangulatváltásokkal, intenzív depresszív epizódokkal kell együtt élnie.
Nagy hatással volt rá Anthony Bourdain amerikai séf, író, tévés személyiség életműve. A két férfi múltja között könnyű párhuzamokat vonni. Mind a ketten a gasztronómián keresztül tudtak kapcsolódni idegenekkel, kíváncsisággal és nyitottsággal fordultak az ismeretlen kultúrák felé, de egyben súlyos depresszióval küzdöttek. Bourdain 2018-ban vetett véget életének. Awuah-Darko a The Last Supper Project keretein belül 94 naplóbejegyzésszerű levelet írt az elhunyt séfhez.
Awuah-Darko jelenleg Amszterdamban él, egy hospice-házban dolgozik, önkéntes haláldúla, vagyis beteg embereknek segít életük utolsó szakaszában. Aktívan jelen van az Instagramon, naponta többször posztol több mint 500 ezer követőjének.
Saját életén kívül mások történeteit is kihangosítja, akik hozzá hasonlóan mentális betegségekkel harcolnak, vagy hozzátartozóikat vesztették el mentális betegségek okozta önkezűség miatt, fájdalmat és kérdéseket hagyva maguk után. Folyamatosan gondolkodik és beszél arról, hogy miért hálás az életben, és mit szeretne elérni amíg itt van – például szívesen összeszedne magának egy holland férfit.
Az Okuntakinte oldalon 2024. december 9-én videót posztolt, amiben 3 nagy bejelentést tett: legális eutanáziával kíván véget vetni az életének Hollandiában, jegyese elhagyta emiatt, elkezdi a The Last Supper Projectet.
A projekt egy Harvardon készült kutatáson alapszik, amely szerint a boldogság legfontosabb jelzője a minőségi emberi kapcsolatok és a közösségi lét. A projekt címe egyszerre utal a művész keresztény hátterére és a halálra ítélt foglyok szabadon választható utolsó vacsorájára.
Awuah-Darko élete utolsó szakaszában a gasztronómián keresztüli kapcsolódásra szeretne fókuszálni. Arra kérte követőit, hívják meg vacsorázni, mutassák meg neki legkirályabb receptjeiket, beszélgessenek terített asztalnál. A párbeszédek szerepe a megismerésen kívül a nehéz, tabusított témák – például a legális eutanázia – normalizálása, beemelése a köztudatba. Az őt befogadó idegenekkel megosztott vacsora halála után is konzerválja Awuah-Darkót, a közös élményekben él tovább.
Mind a projekt, mind Okuntakinte személye megosztotta az Instagramon ítélkező nézősereget. A jóindulatú szkeptikusok kommentekben imádkoznak, hogy a megváltó bírja jobb belátásra a művészt. A rosszindulatú szkeptikusok azzal piszkálják, hogy úgysem mer meghalni, az egész projekt csak a művészekre jellemző performatív pojácaságról szól. Szerintük Awuah-Darko csak like-okért és figyelemért jelentkezett eutanáziára, clickbait az egész.
Vannak szenvedélyes utálkozók, akik megkeresték a hospice-házat, ahol Awuah-Darko önkénteskedik, és hangot adtak véleményüknek, miszerint a művész nem más, mint egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő hazug és figyeleméhes csaló, majd ajánlották az ott fizetetlenül dolgozó férfi elbocsátását. A hospice nem tett eleget a kérésnek.
A művészt ezenkívül is sok kritika éri, ezeket gyűjti össze a Stop Okuntakinte Tiktok-profil és a Redditen futó r/okuntakintesnark. Az Awuah-Darkóhoz köthető legnagyobb botrány utálói szerint időben gyanúsan közel történt az eutanázia bejelentéséhez. 2024 decemberében több forrás is állította, hogy az általa működtetett program, a ghánai Noldor nem fizette ki művészeit, így Awuah-Darko feltehetően 360 ezer dollárral tartozik nekik. A rosszindulatú feltételezések szerint a művész emiatt költözött Hollandiába, az eutanáziaterv csak elterelő hadművelet.
A The Last Supper Projectre ezeknél kellemesebb reakciók érkeznek, világsztárok is beszálltak a buliba. Az ötszörös Grammy-nyertes énekesnő, SZA a kortárs rap koronázott királyával, Kendrick Lamarral közösen tartott turnéjára adományozott Awuah-Darkónak VIP jegyet. A kommentekből látszik, hogy nagyon sok embernek segít az Okuntakinte profil a feldolgozásban, legyen szó saját démonairól vagy elvesztett családtagjairól. A hányatott sorsú kommentelők ebben a biztonságos térben virtuálisan összeborulhatnak, szabadon beszélhetnek valamiről, amiről sehol sem illik.
2002-ben lett Hollandia a világon az első ország, ami legalizálta az asszisztált öngyilkosságot, a választott eutanáziát gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek esetében. A törvényt még abban az évben kiterjesztették a mentális betegségben szenvedőkre is. Ma már 6 országban választhatnak a mentális betegségben szenvedők ilyen halált. A számokból tisztán látszik, hogy Okuntakinte helyzete nem egyedi: Kanadában 2022-ben 13 000 ember szakíttatta meg életét legálisan.
Hollandiában 2023-ban csak az eutanáziában részesülők 1,5% igényelte a szolgáltatást pszichiátriai okokból. Ezeknek az embereknek a szenvedése elviselhetetlen, a gyógyulásuk a nyugati orvostudomány szerint reménytelen. A döntést a páciensek hozzák meg, de a végrehajtáshoz szükség van tüzetes orvosi véleményre is. Bár kívülről, a mindennapok zsibongásában okésnak tűnhetnek a betegek, bizonyos mentális betegségek esetében a szenvedés mértéke adatokban jól kimutatható, mivel az öngyilkossági ráta magas.
Európában több úttörője volt az eutanázia társadalmi elfogadottságának. Ilyen volt például a tavaly eutanáziában elhunyt holland származású Zoraya ter Beek, aki 29 évesen kapta meg asszisztált öngyilkossági időpontját elviselhetetlen mentális szenvedése miatt. Az eset körbefutott az európai sajtón, sokan értetlenkedtek a fiatal lány döntésén. Ter Beek három és fél évet várt az időpontjára. Elmondása szerint a rendszer döcögőssége abból adódik, hogy kevés orvos vállal asszisztált öngyilkosságot a mentálisan beteg páciensek esetében.
A legális eutanázia egyre több országban válik kérdéssé. Magyarországon Karsai Dániel alkotmányjogász hozta be a témát a közbeszédbe, aki ALS diagnózisa és ebből fakadó, folyamatosan romló állapota miatt választotta volna a méltóbb és békésebb halálnemet. Karsai harca komoly médiafigyelmet kapott, ügyét több ellenzéki és független szereplő támogatta. A Momentum párt 2023 végén az alkotmányjogásszal együtt népszavazást kezdeményezett az asszisztált öngyilkosság büntethetőségének szabályozásáról. Az előterjesztést a Nemzeti Választási Bizottság elutasította.