Az orosz hatóságok körözést adtak ki egy ukrán férfi ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy részt vett az ukránok június 1-jei „Pókháló-hadműveletében”, amivel több orosz légibázison 41 bombázót támadtak meg. A gyanú szerint az ő teherautóival, több mint 3000 kilométeren keresztül csempészhették a drónokat az egyik katonai repülőtér közelébe.

Cseljabinszkból Murmanszk régióba

A férfi azonosításához egy cseljabinszki raktáron keresztül jutottak el a rendőrök. Miután a dróntámadás által okozott pusztításról több fénykép is megjelent az ukrán médiában, orosz katonai blogerek elemezni kezdték a felvételeket. Ők írták meg először, hogy a fényképeken látható egyik raktár úgy néz ki, mint egy cseljabinszki raktár.

A Meduza cikke szerint az orosz rendőrök nem sokkal később átkutatták a cseljabinszki ipari övezetben található raktárt. A biztonsági erőkhöz közel álló Telegram-csatornák arról számoltak be, hogy a rendőrök olyan FPV-drónokat tartalmazó konténereket találtak a helyszínen, mint amilyeneket az ukránok használtak a dróntámadásban. Emellett a hexogén nevű robbanóanyag nyomait is megtalálták.

A VChK-OGPU csatorna szerint a nyomozók mindenkit őrizetbe vettek, aki a raktár működéséhez kötődött. A raktár bérlőjét viszont nem tudták, mert Kazahsztánba utazott. Emellett őrizetbe vették, és kihallgatták annak az öt, raktárból elindult teherautónak a sofőrjét, amikből az ukrán támadás során használt drónokat indították.

Az egyik sofőr azt mondta a nyomozóknak, hogy a teherautók tulajdonosa egy 37 éves, ukrán állampolgárságú férfi, Artem Tyimofejev volt.

A sofőr vallomása szerint Tyimofejev egy Murmanszk-régióbeli vállalkozótól kapott megbízást négy vázszerkezetű ház szállítására Cseljabinszkból a murmanszki régió egyik településére. A sofőr elmondása szerint vezetés közben egy ismeretlen személy telefonon felvette vele a kapcsolatot, és utasításokat adott neki, hogy hol és mikor álljon meg. Az utolsó megálló egy Rosznyeft benzinkút volt a murmanszki régióban található katonai repülőtér közelében, ahonnan az ukrán drónokat fellőtték.

A Meduza cikke alapján az orosz hatóságok körözést adtak ki Tyimofejev ellen. Azzal gyanúsítják, hogy részt vett az ukrán dróntámadásban.

Az orosz hatóságok számára azért különösen kellemetlen a történet, mert a kazah határ melletti Cseljabinszk több mint 3000 kilométerre van a murmanszki régiótól. A sofőrök Oroszország jelentős részén átvezettek anélkül, hogy a teherautókba rejtett drónokat bárki megtalálta volna.

Civilek a drónok ellen

A támadás egyik másik, irkutszki helyszínén egyébként többen is megpróbálták megakadályozni az ukrán drónok felszállását. A Telegramra fel is került egy videó, amin azt lehet látni, hogy nyolc férfi közösen próbálja megakadályozni, hogy az ukrán drónok felszálljanak egy parkolóban álló teherautóból. Ketten a jármű tetején állva dobálnak köveket a teherautó rakterébe, a többiek pedig a parkolóból dobálják fel nekik a köveket.

Az egyik résztvevő Anton Mackevics volt, aki Belaruszból érkezett Irkutszk régióba. A férfi a történtekről azt mondta egy Telegram-videóban, hogy a kövekkel akarták megakadályozni a drónok felszállását. Ez pedig sikerült is nekik.

A férfiak valószínűleg jutalmat is kapnak majd a cselekedetükért. Igor Kobzev, Irkutszk régió kormányzója ugyanis azt nyilatkozta, hogy a hatóságok vizsgálják a történteket, és hamarosan döntenek a férfiak jutalmazásáról is.

Súlyos, de nem döntő veszteségek

Az ukrán dróntámadást Rácz András Oroszország-szakértő is elemezte. Rácz azt írta, bár még nem lehet végleges számokat mondani, az ukránok által okozott veszteség nagyon súlyos. A roncsok azonosítása még zajlik, de 7 darab Tupoljev Tu-95-ös, 3 darab Tupoljev Tu-22M3-as és 1 darab Antonov An-12-es repülőgép biztosan megsemmisült. Egy darab Tupoljev Tu-95-ös pedig súlyosan megrongálódott.

Rácz szerint az elveszített hadászati bombázók többsége pótolhatatlan. Oroszországban ugyanis jelenleg csak három bombázó-típus üzemel: Tupoljev Tu-95, Tupoljev Tu-22M3, Tupoljev Tu-160. Az első kettő típus gyártása évtizedekkel ezelőtt leállt, már a gyártósorok sincsenek meg.

Az oroszok jelenleg csak Tu-160-asokat tudnak gyártani, de azokból is csak évente 1-3 darabot. Ez azt jelenti, hogy a veszteségek pótlása akkor is legalább 5 évig tart majd, ha tényleg csak 11 bombázó semmisült meg a támadásban. Rácz szerint valószínűleg ennél jóval több lesz a végleges veszteség.

Rácz szerint az oroszok egyedül annak örülhetnek, hogy – a most ismert információk szerint – a támadásokban repülőszemélyzet nem halt meg, így a pilótákat át lehet irányítani más, épen maradt gépekre.

Rácz azt írta, hogy a bombázók elvesztése gyengítette az orosz nukleáris elrettentő képességet, de nem döntő mértékben. Egyrészt azért, mert a bombázók legalább kétharmada a támadás után is megmaradt. Másrészt azért, mert az atomfegyvereket tengeralattjárókról és szárazföldről is be tudják vetni az oroszok. Harmadrészt pedig azért, mert az orosz hadseregnek már vannak bombázónál kisebb repülőgépekről indítható, atomfegyver hordozására képes fegyverei is.

A támadás legfontosabb háborúra gyakorolt közvetlen hatása az, hogy meggyengült az oroszok hagyományos fegyverekkel végrehajtott, mélységi, prezíciós csapásmérő képessége. A megsemmisült bombázók ugyanis egyenként 6-12 robotrepülőgépet tudtak indítani ukrán célpontok ellen. Voltak olyan éjszakák, amikor ráadásul egyszerre tíznél is több bombázó is a levegőben volt.