Vezércikkben köszönte meg a jókívánságokat Jeszenszky Géza fia, Zsolt, a Pesti Srácok munkatársa. A volt külügyminisztert kalapáccsal támadta meg egy férfi, akit emberölési kísérlet miatt tartóztattak le. Jeszenszky Géza életveszélyes sérülést, koponyatörést szenvedett.

Jeszenszky Zsolt a hosszú cikkben annak rendje és módja szerint köszönetet mond mindenkinek, aki jobbulást kívánt az édesapjának (Orbán Viktornak is, aki Jeszenszky Zsolt születésnapi jókívánságaira kommentelve tett így), ugyancsak köszönetét fejezi ki az apja segítségére siető pincérnek, és azt is megjegyzi, hogy két évvel korábban a rendőrség nem fordított túl sok energiát a nyomozásra, amikor a mostanihoz nagyon hasonló támadás érte az édesapját.

A cikk azonban itt vesz egy bizarr fordulatot, ugyanis Jeszenszky Zsolt megpróbálja megfejteni a támadás „magasabb rendű okait”:

Kivel fordult már elő, hogy valamilyen megrázó, tragikus esemény, egy baleset, sérülés vagy betegség hatására rádöbbent valamire, és változtatott az életén, szokásain, viselkedésén?

– teszi fel a kérdést, majd az eszmefuttatás az alábbi megdöbbentő kijelentésbe torkollik:

Na, és akkor most jön az igazán súlyos mondat. Apám évek óta a sátánt szolgálja. Mármint a közéleti megnyilvánulásaival. Nem szándékosan, és pláne nem azért, mert gonosz ember lenne. A legkevésbé sem. Önnön jóságába vetett hite töretlen – talán túlságosan is. Nem kérdés, hogy ő jószándékú, jót akar, és ezt őszintén hiszi is magáról. De nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. A sátán ugyanis nagyon ravasz. Fő célja az ember (mind az egyes ember, mind pedig az egész emberiség) elpusztítása. És ehhez igen kifinomult eszközei vannak.

Ifjabb Jeszenszky szerint igenis van logika ezekben az igazságtalannak tűnő tragédiákban, ami az apjával is történt:

A világban jelen lévő démoni erők nagyon is céltudatosan dolgoznak. Az igazán gonosz emberek a sátán legfőbb, legfontosabb szövetségesei. Rajtuk keresztül nagy pusztításokat tud végezni. Hát persze, hogy nem bántja őket (egy darabig). Mert szüksége van rájuk. A rendes embert viszont, aki egyszer elkövet valami hibát, bűnt, félrelépést, stb., őt gyorsan el akarja pusztítani. Neki azonnal ártani akar.

Ebben szerencsére Istennek is van szava, nyugtat meg mindenkit Jeszenszky Zsolt, és Isten Jeszenszky Géza életét megóvta, nem is egyszer.

Ahogy megóvta Trump elnököt is egy olyan merénylettől, aminek a megúszása minden valószínűségnek ellent mond.

A cikkben aztán még Magyar Péter neve is előkerül, mint akiről tévedés azt gondolni, hogy a sátánt szolgálja, hiszen ő csak egy fekete gyalog a táblán.

A valódi sátáni erő mögötte van: az a globalista hálózat, amelyik – szó szerint sátáni – eszközökkel dolgozik a zsidó-keresztény civilizáció felszámolásán. A mindannyiunkat elpusztítani akaró iszlám (és az ő bevándorlásuk) támogatásával, a genderideológia és az abortusz népszerűsítésével (minél kevesebb gyerek szülessen), a hagyományos családi értékek, nemzeti érzések kiüresítésével, a hitünk kiölésével, az identitáspolitikával és az ezáltal keltett végzetes megosztottsággal, a társadalom felosztásával állítólagos elnyomókra és állítólagos áldozatokra.

Innen már sejthető, mire és kikre fut ki a cikk, de azért az is kiderül belőle, hogy fia szerint Jeszenszky Gézát nem politikai támadás érte:

A mai politikában ő már nem tényező. (Sajnos, teszem hozzá, és ez lehetett volna másként is, és épp ő tett érte, hogy így legyen.) Ha valamilyen „elvadult, őrült fideszes” ártani akarna az ellenzéknek, akkor van pár száz politikus, akit inkább és előbb támadna meg. Akiről azt gondolhatná, hogy a likvidálásával valamilyen célt elérhet. Szegény édesapám kiiktatásával maximum egy-kettővel kevesebb orbanofób írás születne a Magyar Hangban, esetleg a Népszavában.

Jeszenszky Zsolt ezzel szemben azt javasolja, hogy fantazmagóriák helyett hallgassunk inkább mindig Istenre. „Amikor valami rossz történik velünk, ám csak olyan terhet rak ránk az Úr, ami nagy, de el tudjuk viselni, az azt jelenti, hogy vigyáz ránk. És figyelmeztet: nem jó ez így, változtass magadon” – fejezi be a cikket Jeszenszky Zsolt, és jobbulást kíván édesapjának (hozzátéve, hogy erre – hála Istennek – személyesen is van lehetősége).