Tavaly októberben az oroszbarát, illiberális, nyugatellenes Grúz Álom nevű párt nyerte a grúziai (georgiai, szakartvelói) parlamenti választást, az akkori államfő szerint csalások sorozatával. Az ellenzék tömegtüntetésekkel tiltakozott, ezeket erőszakkal verték szét. A nyugati diplomácia elítéltek a grúziai eseményeket, Orbán Viktor és a magyar kormány azonban lelkesen dicsőítette az oroszbarát győzteseket, el is látogatott Tbiliszibe, ezt a gesztusát az Európai Parlament gyorsan el is ítélte.

A Moszkva ízlésének megfelelő magyar-grúz barátság azóta is magas hőfokon lángol, ma és holnap újabb közös kormányzati csúcsot tartanak, és mint Orbán Viktor büszkén kiposztolta, csak idén már negyedszer fog találkozni Irakli Kobakhidze miniszterelnökkel. A nagy moszkovita összeborulás és Orbán teljes valóság-átértelmezése mostanra odáig fajult, hogy a magyar miniszterelnök homlokegyenest másképpen értelmezi a 2008-as orosz-grúz háborút – ami Abházia és Dél-Oszétia miatt tört ki –, mint tette ezt akkor, a háború idején.

2008 nyarán egy szárszói konferencián ugyanis arról beszélt: „amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyi erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni”, és még azt is mondta, hogy „bennünket '56 miatt különösképpen terhel ez a kötelesség”.

Hová jutottunk 17 év alatt az oroszok katonai agressziójától? Hogy a lengyel külügyminiszter tavaly októberi, Grúzia miatt Orbánnak címzett szavaira utaljunk, legalább egy fél Lenin-rendig. Ma ugyanis már arról posztolt:

„a georgiaiak jó másfél évtizede egyszer már megtapasztalták, hogy milyen az, amikor globalista szirénhangok csábításának engedve háborúba bocsátkoznak az oroszokkal, hogy aztán a csábítóik cserbenhagyják őket. Kemény árat fizettek érte, és nem sokon múlott, hogy nem lett oda a nemzeti függetlenségük.

Tehát tényleg ott tart egy európai uniós NATO-tagállam miniszterelnöke, hogy a 2008-as eseményekért a Nyugat volt a hibás, sőt, bűnös, nem az orosz agresszor. Sőt, ha Grúzia akkor elveszítette volna a nemzeti függetlenségét – szuverenitását! –, akkor azért sem az országot lerohanó oroszok lettek volna a felelősek, hanem a Nyugat, sőt, egyenesen Brüsszel.

Hiszen ma már „a georgiaiak sem hajlandóak behódolni a brüsszeli bürokrácia zsarolásának”, jegyzi meg Orbán, nem említve azt, hogy mi tagjai vagyunk az EU-nak, ahonnan erre az évre 2000 milliárd forintot várunk (hiába), míg a grúzok nem tagjai, és nem várnak ennyi pénzt (hiába).