2025. májusában már 39. hónapja dübörgött a Moszkvában tíznaposra tervezett „különleges katonai művelet”. Ebben a hónapban (is) egyértelműen megmutatkozott, hogy az oroszok célja a független Ukrajna megsemmisítése, legalábbis abban az értelemben, hogy megfosztanák katonai és politikai potenciáljától, ezáltal lehetetlenné téve, hogy szuverén államként működjön.
A májusi történések megkésett elemzése azzal az előnnyel jár, hogy be tudunk számolni az elmúlt fél év legnagyobb port kavaró ukrán különleges műveletéről. A különféle moszkovita és trumpista állításokkal ellentétben elég erősen úgy tűnik, hogy Ukrajnának igenis „van még kártyája”. Sőt, az ukrajnai kártyák erejét tovább fokozza, hogy ezt a támadást Ukrajna (az eddigi ismereteink szerint) teljes egészében saját képességeire alapozva hajtotta végre.
Június 1-én érkezett a hír, hogy az orosz hadászati bombázó erők több repterét dróntámadás érte. A hivatalos ukrán közlemények szerint összesen 41 darab repülőgépet ért találat, azonban június 5-ig egyértelműen bizonyítható módon összesen az alábbi repülőgépekben sikerült kárt okozni: 7 darab Tu-95Msz stratégiai bombázó, 12 darab Tu-22M3 közepes bombázó, 1 darab Iljusin A-50 légtérellenőrző és 1 darab An-12 nehéz szállító repülőgép. Az elveszített orosz bombázók közül némelyiket pont bevetésre készítették fel, legalábbis erről tanúskodik az, hogy a drónfelvételeken éppen a bombázó mellett lehetett látni a bevetésre előkészített manőverező robotrepülőgépet.
Mindez rendkívül súlyos veszteség az orosz hadászati bombázórepülő erőknek (főleg a gerincét adó 22. Gárda Nehézbombázó Hadosztálynak), azonban az orosz haderő Ukrajna ellen bevethető potenciálját nem csökkenti drasztikusan. Ugyanis az Ukrajnát sújtó orosz hadászati légi hadjárat a támadó eszközök széles spektrumát alkalmazza: Geran drónok, bombázókról indított manőverező robotrepülőgépek, ballisztikus- és hiperszonikus rakéták. A bombázóról indított manőverező robotrepülőgépek csak egy kis része ennek a pusztító palettának, amelyek nélkül is fenntartható a légi hadjárat intenzitása. Jóllehet, a kevesebb féle eszköz ellen könnyebb a védekezés.
Kétségtelen előny azonban, hogy ukrán jelentések szerint a kisebb drónok ellen valóban hatékony orosz zavaró berendezések jelentős részét a frontról elkezdték a hátországban lévő nagy értékű célok védelmére csoportosítani. Tovább fényesíti az ukrán sikert, hogy az elveszített repülőgépek pótlása gyakorlatilag lehetetlen, hiszen újakat az orosz hadiipar nem tud építeni, a repülőgépek pótalkatrészeinek gyártása is kihívást jelent, így ez az ukrán hadművelet (hivatalos neve Pókháló hadművelet) hosszú távon jelentősen csökkenti az orosz hadászati bombázó erők képességeit.
Még jóval az oroszok hírhedt gázvezetékes hadművelete előtt Putyin elnök személyesen adott parancsot egy ún. biztonsági zóna létrehozására, amelynek a célja, hogy az ukránok kurszki betöréséhez hasonló műveleteket megakadályozza. Az orosz haderő csak lassan képes ennek az akaratnak érvényt szerezni. Ennek a legfőbb oka, hogy a műveletben érintett orosz egységek jelentős része már legalább fél éve harcol ebben a régióban, harcértékük nagyjából felét elveszítették. Jóllehet, velük szemben sem rózsás a helyzet, a 4. „Ranger” ezreden kívül már eleve harcérintkezésben lévő, leharcolt erőket voltak kénytelenek átdobni az ukránok erre a területre.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az orosz kommunikációknak lehet hinni, valóban egy korlátozott célú, a Donbaszban zajlókhoz képest alacsonyabb intenzitású műveletről van szó, amelynek az előrehaladása a mellékelt térképvázlaton nyomon követhető. Érdekes elem, hogy az oroszok továbbra is ebben a régióban arányaiban sokkal több UMPK siklóbombát vetnek be, mint akár a hadászati főcsapásirányt jelentő Donbaszban, aminek valószínűsíthetően az az oka, hogy itt az ukránok nem tudják zavarni a bombákat irányító orosz GPS, a GLONASSZ jeleit.
Érdekes módon az orosz támadás érdekeltségi területének határán, Tyotkino településnél az ukránok lépnek fel támadólag. Azonban úgy tűnik, hogy tanultak a korábbi hibáikból és nem gépesített lövész kötelékekkel támadnak, hanem alapos drón- és tüzérségi előkészítés után mindig csak egy-egy gyalogsági rohamcsoporttal indítanak támadást. A terep itt az ukránoknak kedvez, mivel a város egy „zsák” mélyén van, ahová az oroszok bármilyen utánpótlást vagy erősítést csak néhány, az ukrán drónok által ellenőrizhető fojtóponton keresztül juttathatnak el.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.