„Pokoli másfél év van mögöttem” – mondta a 444-nek a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin, akit Temesváron szólaltatott meg Kaufmann Balázs. Az egykori köztársasági elnök szerint ő már mindent elmondott erről az ügyről, és azt kérte, hogy mindenki tartsa ezt tiszteletben.
Lakner Zoltán politológusnak viszont 4+1 észrevétel jutott eszébe erről, amelyeket a közösségi oldalán fejtett ki. Éspedig:
Az első, hogy elmondja a teljes történetet. Milyen megfontolások alapján, kinek, kiknek a javaslatára, jóváhagyásával, tudtával hozta meg a kegyelmi döntést. Amíg ezt nem teszi meg, addig mindig ki lesz téve az erről szóló kérdéseknek, mivel mindenki tudja és érzi, hogy a történet nem kerek, a felelősség máshogy oszlik el, mint a homályos hivatalos verzió sugallani próbálja.
A második, hogy találkozást kezdeményez azokkal a fiatalemberekkel, akik az érintettjei, áldozatai és túlélői annak az ügynek, amelyben a kegyelmi döntés született. A volt köztársasági elnök érdeklődhetne a hogylétük felől, beleértve azt is, hogyan hatott rájuk a korábbi megaláztatások után az államfői kegyelem híre.
A harmadik, hogy felkeresi azokat a valódi gyerekvédelmi szervezeteket, amelyek azon dolgoznak, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, vagy ha megtörténnek, akkor csökkentsék a nyomukban keletkező súlyos traumákat. Érdeklődést mutathatna az iránt is, hogyan élik meg ezek a szervezetek, az ott dolgozó emberek, hogy a kormány jogszabályai és jogszabály-ötletei a létüket veszélyeztetik.
A negyedik, hogy a havi 6 milliós államfői nyugdíjból támogatja a szóban forgó szervezeteket. Lakhatásra, rezsire úgyse kell költenie.
A plusz egy, és ez a legkönnyebb, hogy legalább nem ő panaszkodik.