A kormány annyiszor nyúl bele a gazdaságba, hogy az már kontraproduktív, „kialakult egy olyan képzet, hogy már tűzoltásra kényszerülnek”

„Földre kényszerítve” – ezzel a 2025-ös repülőrajtot előrevetítő kormányzati ígéretre reagáló címmel mutatta be az ING gazdasági előrejelzését Virovácz Péter, a bank vezető elemzője szerdán. „Voltak már jobb évei is a magyar gazdaságnak, jobb évet vártunk idénre is” – mondta az elemző, és kiemelte, hogy

„a magyar gazdaság soha ilyen hosszú ideig nem ragadt bele a stagnálásba, mint most”.

2022 közepe óta tart ez a stagnálás, a magyar gazdaság azóta képtelen kitörni a „fűrészfogazásból”, vagyis abból, hogy kis lejtmenet és kis emelkedés váltogatja egymást. A helyzetet ráadásul rontja, hogy közben van egy kormányzati intézkedések nélkül 5 százalék környéki infláció és egy romló munkaerő-piaci helyzet, továbbá évek óta borzasztóak a beruházási adatok.

Ennek a hosszú ideje húzódó egy helyben toporgásnak az az oka, hogy sem a belső, sem a külső gazdasági motorok nem működnek, ráadásul nagyon sok a politikai és világgazdasági bizonytalanság. Ahogy Virovácz fogalmazott: „van pár bonyolító tényező, az egyiket Donald J. Trumpnak hívják”, a másiknak a 2026-os választások közeledtét nevezte meg, de ilyennek számít a közel-keleti helyzet is.

A bizonytalanságot jelzi, hogy idei gazdasági prognózisuk lényegében hónapra hónapra változik, „ritkán van, hogy ennyire gyakran kell rángatni az előrejelzéseket”. Ezek a változások ráadásul mindig rosszabb irányba mozdulnak el, a magyar GDP-növekedésé például a 4 százalék közeliről 1 százalékra süllyedt – „nagyjából kialakult egy olyan konszenzus, hogy örülhetünk, ha 1 százalékos gazdasági növekedés lesz” –, ami még így is kedvezőbb, mint az MNB kedden bemondott 0,8-as előrejelzése.

Virovácz szerint az 1 százalékos bővülés önmagában „nem tragédia, de ennél többet, jobbat vártunk”. Viszont „azért igazán fájó, mert az infláció közben nem csökken”. Az elemző szerint alapvető inflációs problémával küzd a magyar gazdaság, amiből valahogyan ki kell kecmeregni, és ez „nem lesz egyszerű történet”.

A gyakori kormányzati gazdaságpolitikai lépések, beavatkozások ugyanakkor mára szerinte és az ügyfeleiktől érkező visszajelzések szerint is már kontraproduktívvá válnak. „Helyre kell állítani az üzleti és fogyasztói bizalmat”, amit nem segít, hogy az ügyfeleiken is azt látják:

„kezd kialakulni az a kép, hogy úristen, már ekkora a baj, hogy ebbe is bele kell nyúlni, meg abba is bele kell nyúlni? Kialakult egy olyan képzet, hogy már tűzoltásra kényszerül a kormány.”

Évek óta azt halljuk például a kormányzati gazdaságpolitikusoktól, hogy majd jövőre. Virovácz ugyanakkor most reális esélyét látja annak, hogy jövőre és 2027-ben tényleg érdemi gazdasági növekedés kezdődik. A már említett külső és belső tényezők is ebbe az irányba mutatnak, „most tényleg van egy csomó olyan impulzus, akár csak Németországban, ami megteremti az esélyét, hogy tényleg érezhető növekedés legyen 2026-ban”, bár elismerte, hogy „ezek inkább remények, mint biztos dolgok”.

Arra lehet számítani, hogy megnyílnak a külső növekedési lehetőségek. Példaként említette a várható a NATO-elvárást, hogy 5 százalékra kell emelni a GDP-arányos védelmi kiadásokat. Ennek kapcsán beszélt arról, hogy „az a német gazdasági modell, ami az elmúlt két évtizedben történt, halott”. Az a modell arról szól, hogy „Németország kiszervezte a keresletét Kínába, de mára a kínaiak lepipálták őket”, kiszervezte, a NATO-ra testálta a védelemiparát, aminek szintén vége, ahogy az olcsó orosz energiának is. „Németországnak újra ki kell találnia magát, és úgy tűnik, ez elkezdődött, komoly költségvetési fordulat körvonalazódik, ami nagy lendületet adhat a gazdaságnak” – mondta az elemző.

Virovácz szerint az Európai Uniónak a vámháború hozhat vissza nem térő lehetőséget az innovációban és a befelé fordulásban, a saját piac erősítésében, ezért „a következő 5-10 évet megnyerheti az EU, ha jól él ezzel a lehetőséggel”.

A növekedést erősítő belső tényezőkhöz komoly változásokra van szükség. A fogyasztói és az üzleti bizalmat is helyre kell állítani, most mindkettő pocsék képet mutat. Az úgynevezett végső fogyasztási kiadás az első negyedévben 7,3 százalékkal csökkent, míg „a beruházási volumen lassan már arra sem elég, hogy az amortizációt fedezze”: 2022 elejétől mostanra 25,1 százalékos a visszaesés.

A fogyasztói bizalomról azt mondta: azt 1993 óta mérik, és összesen csak 17 hónapban volt pozitív tartományban. A választások előtt fél-egy évvel kezdett mindig emelkedni, de „most hiányzik ez a fajta felfutás”. A 2023 tavaszán mért mínusz 50-es értékről valamivel sikerült feljebb lépni, de még most is bőven negatívban van.

A költségvetés helyzetéről azt mondta: a friss, hónap elején növelt kormányzati deficitcél 4,1 százalék. A kormány 2024-hez képest 12 százalékos kiadás- és 13 százalékos bevételnövekedéssel számolt, de „most ott tartunk, hogy 7 százalékos a kiadások növekedése és 6 százalék körüli a bevételek oldalán. Ez már egyfajta strukturális elcsúszást jelent”. Virovácz szerint ráadásul további 0,5 százalékos elcsúszás várható a költségvetésben, vagyis ha a tavalyi alatt is marad a hiány, a kormányzati céloknál magasabb, 4,5 százalék körüli lesz.

Ez önmagában nem tragikus, mivel az adósságfinanszírozás rendben van, a 4 milliárdos dollárkötvényt például háromszoros túljegyzés mellett sikerült kibocsátani. A költségvetési hiányt így „nem mondhatjuk ördögtől való állapotnak”, de aggasztó a magas finanszírozási költség, ami összefügg a magas kamatkörnyezettel. Jelentős jegybanki kamatcsökkentésre ráadásul idén nem is lát lehetőséget Virovácz, aki a tervezettnél magasabb és lassabban csökkenő inflációra számít. Valamint azt mondta, hogy bár a kormányzati árszabályozás augusztus 31-ig van törvényben rögzítve, „az a realitás, hogy ezek az intézkedések velünk maradnak, nem lepődnék meg, ha 2026. május végéig”.