Meghalt az eredeti Stockholm-szindróma bankrablója, a svéd viszkis, a túszok szívének foglyul ejtője

78 évesen meghalt Clark Olofsson, az a bankrabló, aki fél évszázad után is a kriminalisztika történetének és a túszejtések pszichológiájának egyik legismertebb alakja: 1973-ban az egyik főszereplője volt annak a svédországi bankrablásnak, amiről aztán a Stockholm-szindróma is a nevét kapta - írja a BBC.

1973. augusztus 23-án egy szökésben lévú bűnöző, Jan-Erik Olsson egy géppisztollyal ment be a stockholmi Kreditbank fiókjába, ahol hat túszt ejtett. A rendőrség gyorsan körülvette az épületet, Olsson pedig a pénz és egy rendelkezésére bocsátott autó mellett azt követelte, hogy engedjék szabadon a börtönben megismert barátját, Clark Olofssont, akit be is engedtek hozzá a bankba.

A túszdráma hat napig tartott, de menet közben váratlan fordulatot vett. A túszok azt követelték a rendőröktől, hogy teljesítsék a bankrablók követeléseit, többször kijelentették, hogy bíznak bennük, nem esett semmi bántódásuk. Olofsson arra is rábeszélte az egyik túszt, Kristin Enmarkot, hogy beszéljen telefonon a svéd miniszterelnökkel, akinek a nő könyörgött, hogy engedjék el a bankból az emberrablókkal együtt egy autóban.

„Teljesen megbízom Clarkban és a rablóban… Semmi rosszat nem tettek velünk.”

- mondta a kormányfőnek. Enmark a tévében is nyilvánosan kritizálta a rendőrséget, attól tartott, hogy a rendőrök lelövik a bankrablókat. A rendőrség végül a tetőn át behatolt, és könnygázzal hatástalanította a rablókat, a túszok azonban később sem voltak hajlandók tanúskodni Olofsson és Olsson ellen.

Az eset lett a névadója a Stockholm-szindrómának, annak a pszichológiai állapotnak, amikor a bántalmazás áldozatai kívülről nehezen érthető módon látszólag kötődni kezdenek a fogvatartóikhoz. A kifejezést egy svéd kriminológus és pszichiáter, Nils Bejerot alkotta meg, hogy megmagyarázza az irracionálisnak tűnő ragaszkodást, amit a túszok éreznek néha a fogvatartóik iránt.

Hogy a Stockholm-szindróma valódi pszichiátriai állapot-e, azóta is vitatott, vannak, akik szerint inkább ez egy túlélési mechanizmus traumás helyzetekben. A stockholmi bankrablás legismertebb túsza, Kristin Enmark is valahogy így látja utólag: „Ez csak egy módja annak, hogy az áldozatot hibáztassák. Én azt tettem, amit a túlélés érdekében tudtam” - mondta pár éve egy podcastban.

Az 1973-as bankrablásról és Oloffsonról 2022-ben a Netflix is készített egy sorozatot Clark címmel. Oloffson több interjúban is arról beszélt, hogy átverték: állítása szerint a rendőrség arra kérte, hogy belső emberként működjön közre a túszok biztonsága érdekében, cserébe enyhébb büntetést ígértek neki - ezt azonban nem tartották be.

Oloffson évtizedekkel később itt Stockholmban, a bankrablás helyszínén egy amerikai turistacsoportnál tűnik fel látszólag váratlanul, hogy kiigazítsa az idegenvezető róla szóló elbeszélését:

Olofsson némileg tehát a svéd viszkisnek tűnhet, de egyébként ő is visszaeső bűnöző volt, legalább 25 évet töltött börtönben. Többször ítélték el német, svéd és dán bankok elleni fegyveres rablásért, volt több sikeres szökése is. A hatvanas éveiben részleges pályaelhagyóként főleg már drogcsempészetből élt, 2011-ben 14 évet kapott Portugáliában száz kiló amfetamin miatt. Utoljára 2018-ban ültették le.