Úgy általában sem jó ötlet miniszterelnökként a szomszéd ország vezetőjének gyalázni a saját hadseregedet. Súlyosbító tényező, ha a szomszéd ország egyben ősi ellenség is, valamint ha az ember miniszterelnöki pozícióját pont a saját hadseregének köszönheti. Ennél már tényleg csak az lehet rosszabb, ha valaki thai miniszterelnökként a thai hadsereget gyalázza Kambodzsa vezetőjének, aki rögzíti, majd publikálja is a beszélgetést. Paetongtarn Shinawatrával (magyarul helyesen: Phethongthán Csinavat) viszont tényleg ez történt, és a fiatal miniszterelnöknő bukásával Thaiföld ismét kezdheti elölről azt az antidemokratikus ördögi körforgást, amiből évtizedek óta nem tud szabadulni.

Shinawatrát az a thai politika szakértők által egyszerűen csak „hálózati monarchiának” nevezett hálózat és monarchia távolította el a hatalomból kevesebb, mint egy év miniszterelnökösködés után, amely eleve hatalomra juttatta 2024 augusztusában. Ennek a hálózatnak látszólag a királyi család a feje, ám ők egyre inkább csak kirakatfigurák egy olyan rendszerben, amelynek valódi irányítói nagyhatalmú tábornokok, és az ő bábjaik és/vagy szövetségeseik: politikusok, üzletemberek, bírák, egyéb befolyásos közszereplők.

A thai hálózati monarchia évtizedeken át hatékonyan működött. Ehhez kellett egy népszerű király, a Thaiföldön 1946-tól kezdve hét évtizeden át uralkodó IX. Ráma, akiért a nép túlnyomó többsége tényleg rajongott, valamint a 20. század második felében egy olyan gazdasági fellendülés, ami egy szegény agrártársadalmat több szinttel feljebb emelt, Bangkok felhőkarcolóitól a turistákkal teli tengerpartokig. Thaiföld ezekben az évtizedekben is több, a demokratikus törekvéseket letörő katonai puccsot élt meg, amelyek közül néhány komoly vérontással is járt, de a hálózati monarchiát semmi nem veszélyeztette igazán.

Az 1997-es ázsiai gazdasági válság azonban alapjaiban rázta meg Thaiföldet. Az ezt követő össznépi elégedetlenségi hullámot tudta meglovagolni Paetongtarn apja, a sikeres üzletember Thaksin Shinawatra (Thakszin Csinavat), aki 2001-ben megnyerte a parlamenti választást, és az ország első, a hálózaton kívülről érkező miniszterelnöke lett. Thaksint 2005-ben újraválasztottak, ami már sok volt a tábornokoknak. 2006-ban, amikor a miniszterelnök éppen külföldön volt, megpuccsolták, Thaksin pedig az ellene indított bírósági eljárások elől végleg elhagyta az országot.

A következő évek a hálózat és a Shinawatrák harcáról szóltak Thaiföldön. 2011-ben Thaksin húga, Paetongtarn nagynénje, Yingluck választást nyert, három évvel később azonban a katonaság őt is megpuccsolta. A következő közel egy évtizedben az országot egy olyan katonai junta vezette, amely csak az után írt ki 2023-ra parlamenti választásokat, hogy az alkotmányba olyan akadályokat raktak, amelyek garantálják, hogy az ország élére ne kerülhessen olyan politikus, aki nem tetszik a katonáknak.

A 2023-as választáson a Shinawatrákat már az akkor alig 36 éves Paetongtarn képviselte, azonban pártja, a családi hagyományoknak megfelelően a vidéki szavazókra pályázó, populista Pheu Thai végül csak második helyen végzett a thai politika új csillagai, az Előre (Move Forward) és Pita Limjaroenrat (Pita Limdzsaroenrat) mögött.