Tiborcz István, aki az apósa miniszterelnöksége idején lett az ország egyik leggazdagabb embere, tisztázni akarta, ki is ő valójában, de csak kérdések sorát keltette bennünk

Terjedelmes cikkben foglalkozik a tizenöt éve hatalmon lévő Orbán Viktor vejével, az Orbán Ráhelt 2013-ben feleségül vevő, majd történetesen ezután multimilliárdossá vált, a leggazdagabb magyarok közé tartozó Tiborcz Istvánnal a Financial Times. A lap újságírójának nyilatkozott is Tiborcz, akit az FT eléggé el nem ítélhető módon már a cikk címében sem egy saját lábán megálló üzleti mogulként, hanem a miniszterelnök vejeként említ, hozzátéve, hogy egy év alatt duplázta meg a vagyonát. Sőt, az egész cikk egyik központi gondolata, hogy Orbánt gyakran támadják azzal, hogy a családját és a barátait részesíti előnyben.

Ebből egyenesen következhetne is, hogy Orbán veje is a szerencsés, üzleti előnyben részesítettek egyike. Az üzletember azonban tisztába teszi a világ legszélesebb közvéleménye előtt is a dolgot: erről szó sincs, hogy a cikket idézzem: visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint a politikai kapcsolatai segítettek neki vagyont szerezni. Igaz, a magyarázata egy helyen olyan kifacsart módon érkezik, hogy az több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol – hogy szerkesztőtársamat, mondhatni, kollégámat, Horváth Bencét idézzem: ehhez kellene folyamatábra.

Azt mondja ugyanis először, hogy

“As a businessman, I am not interested in politics” – ez eddig tiszta sor: „Üzletemberként nem érdekel a politika”.

Csakhogy a cikk szerint ezután így folytatja:

“Politics is not interested in me . . . It is drawn to [my role as] the premier’s son-in-law”.

Ez viszont már feladja a leckét, hogy mire is gondol a költő. A politikát sem ő érdekli, hanem a miniszterelnök veje – talán így lehet legpontosabban visszaadni. De akkor ez mit is jelent? Azt, hogy ha egy politikus szeretne egy közberuházást zökkenőmentesen megvalósítani, akkor tudja, kit kell keresnie? Nem Tiborczot, az Üzletembert, hanem helyette Tiborcz, a Vej az ő embere? Álmomban két macska voltam, és játszottam százmilliárdokkal?

Vagy azt, hogy a politika (amibe itt nyilván a független médiát is beleérti, már ha erre gondol) nem az üzletemberi kvalitásai miatt foglalkozik vele, hanem azért, mert történetesen, már-már balszerencséjére a miniszterelnök az apósa?

Vagy azt, hogy ha Tiborcz, az Üzletember épít valamint, mondjuk irodaházakat, amiket aztán mondjuk százmilliárdokért vesz meg az állam, akkor abban zavaró tényező lehet Tiborcz, a Vej?

És melyik Tiborczot nem érdekli a politika? Tiborczot, az Üzletembert vagy Tiborczot, a Vőt? Vő vagyok – mit érdekelne engem a vő lét maga?

A Financial Times mindenesetre felidézi a Tiborcz [státusz: ismeretlen] nevéhez köthető Elios-ügyet, valamint azt is, hogy az Üzletember, úgy is mint Vő, a BDPST csoportjával „közel 1 milliárd eurónyi kölcsönt és támogatást kapott Orbánhoz köthető forrásokból”. Ez utóbbit a Vő, úgy is mint Üzletember a cikk szerint tagadta, előbbiről pedig azt mondta: az Eliosszal szerzett tapasztalatai után stratégiát váltott, hogy elkerülje a közszféra beszerzéseit, „a miniszterelnök vejeként meg kellett tanulnom, hogy nem foglalkozhatok akármivel”.

Tiszta sor.