Alapvetően változik meg éppen körülöttünk a világ: az a világrend, ami az elmúlt nagyjából 80 évben meghatározó volt, visszaszorulóban van, és még nem nagyon látni, mi jön majd utána.

Az átalakulások nyomán szokás a globalizáció visszaszorulásáról is beszélni, de vannak, akik szerint ezt még korai lenne kijelenteni: szerintük ugyanis a globális világgazdaság nem visszaszorul, hanem inkább csak átalakul. A páneurópai gazdaságpolitikai kutatóközpont, a CEPR pár hete jelentette meg új könyvét a témában, a könyv elé pedig Richard Baldwin, a CEPR egykori elnöke, valamint Michele Ruta, az IMF kutatója írt bevezetőt.

Felvezetőjük történelmi áttekintéssel indul, afelől, hogy a jelenkori, mélyen integrált világgazdaság alakulását alapvetően három erő formálta:

• Technológia

Technológiai eszközök nélkül nincs globalizáció, hosszú évszázadok óta az új találmányok segítették elő a kereskedelem globálissá válását, a mai, hiperglobalizált gazdasági rendszer pedig elképzelhetetlen lenne a mögötte húzódó logisztikai-pénzügyi infrastruktúra nélkül. De közben éppen az újabb technológiai fejlesztések azok is, melyek képesek a már kialakult kereskedelmi rendszereket felforgatni. Elég csak ara gondolni, hogy az automatizált, egyre inkább emberek nélkül működő gyártósorok terjedése hogyan alakíthatja majd át a globális termelési láncokat, hiszen a fejlődő országokban adható alacsonyabb munkabér többé közel sem lesz annyira fontos szempont a beruházások tervezésénél.

• Politika

Nem túl meglepő módon rengeteg múlik a kormányokon, azaz hogy milyen politikai döntések születnek a tőke- és áruáramlást segítő vagy nehezítő tényezőkről, és hogy mennyire nyitottak az egyes kormányok a két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodások megkötésére. Persze az egyes országok kormányainak más-más mozgástere van ebben a kérdésben, sokat számítanak a külső tényezők és a globális aránytalanságok, de azért az esetek többségében valamennyi döntési lehetőség fenn áll, és ezt gyakran befolyásolják az adott országban zajló társadalmi-politikai folyamatok is.

• Geopolitika

A kormányok döntéseit soha nem pusztán gazdasági érdekek befolyásolják, hanem biztonságpolitikai szempontok is, melyek persze visszahatnak a gazdasági döntésekre. Amikor a kormányok úgy ítélik meg, hogy más országokkal egybevág a biztonsági érdekük, és esetleg még a vallott politikai értékekben is osztoznak, az elősegítheti a gazdasági együttműködések építését, míg a nyílt vagy burkolt rivalizálás hátráltatja azt. Sőt, elképzelhető olyan helyzet is, amikor a rivalizálás arra a szintre lép át, amikor az egyik ország már a gazdasági és technológiai erőfőlényét éppen egy másik ország gazdaságának aláásására kezdi el használni, ahogy erre a közelmúltban is láthattunk példákat.

Baldwin és Ruta szerint ezek az erők persze egymást is befolyásolják, ráadásul sokszor nehezen szétszálazható, rendkívül összetett módon, és a globalizált gazdasági rendszer kialakulását egy állandó ide-oda mozgás jellemzi: Polányi Károly híres elméletét idézve írnak arról, ahogy az elmúlt bő másfél évszázadban a globális gazdasági integráció mélyült, úgy alakultak ki többször ellenállási pontok vele szemben: a globalizáció hatott a társadalmakra, és a társadalmak hatottak arra, ahogy a globalizáció alakult. A szerzők szerint ahhoz, hogy megértsük, mi történik ma a világgazdasággal, érdemes végigtekinteni az elmúlt bő 150 év történetén.